TÉL – 37.

A téli világéjszakába

Szellemi fényt vinni

Boldogan törekszik szívem ösztöne,

Hogy a lélek fénylő csírái

Gyökerüket a világlét mélyére bocsássák

S az érzékek sötétségében

Az egész létet szellemmel betöltve

Mindenen át zengjen az isteni szó.

Karácsonyi hangulat – 38.

Mintha varázs hullott volna le,

Érzem lelkem ölén a szellemgyermeket;

Szívem fényességében nemzé

A Szent Világige

A személyiség égi gyümölcsét,

Mely lényem isteni mélyéből

Ujjongva növekszik

Kozmikus messzeségekbe.

39.

A szellem megnyilatkoztatását

Átélve önmagamban,

Elnyerem a világlét fényét.

Gondolkodó erőm tisztulva nő,

Hogy magamat magamnak adjon,

És ébresztőn bontakozik ki

Én-érzésem a gondolaterőből.

40.

S lelkem mélyén

Szellemi mélységekben lévén

Önösségem üres káprázata

Szívem szeretetvilágából

Megtelik a Világige

Tűzerejével.

41.

A lélek alkotó hatalma

A szív mélyéről kifelé törekszik,

Hogy emberlétben isteni erőket

Nemes tevékenységre gyújtson,

S hogy önmagát formálja

Emberszeretetben

És emberi művekben.

42.

Ebben a téli sötétségben

Saját erőm megnyilatkozása

A lélek erős ösztöne,

Hogy sötétségekbe vezessen

És szívem melegével

Sejtelmekkel megérezzem,

Mi majd érzékeim előtt kitárul.

43.

Téli mélységekben

Melegít a valódi szellemi élet,

Szív-erők által léterőket ad

A látszatvilágnak.

A lelki tűz

Az ember bensejében

Erősödőn dacol a téli faggyal.

44.

Emlékezvén a szellemi születésre

Gondolkodásom teremtő akaratával

Ragadom meg

Az új érzéki ingereket,

Lelkem világossága tölti be

A zavarba ejtőn sarjadó

Létesülő világot.

45.

A szellem születéssel szövetségben

Szilárdul a gondolkodás hatalma,

És teljes világossággá deríti

Érzékeim tompa ingerét.

Ha lelkem gazdagsága

Egyesülni óhajt a létesülő világgal

Annak, mit az érzékek hírül adnak

Be kell fogadnia

Gondolkodásom fényét.

46.

Félő, hogy a világ elkábítja

lelkem veleszületett erejét;

Merülj fel hát világítón

– A szellem mélyéről – emlékezet

És erősítsd látásomat,

Amely csak akaraterőkkel

Tudja magát fenntartani.

47.

Születni készül a világ öléből

A létesülés öröme,

Mely a látszatvilágot felüdíti.

Gondolkodásom erejét találja

Isteni erőkkel felvértezve,

Amelyek nagy erőkkel

Élnek bennem.

48.

A fényben, mely a magasságból

Hatalmas áradatban

Akar lelkembe ömleni, jelenj meg

Kozmikus gondolkodásnak biztonsága,

És fejtsd meg a lélek talányait;

Gyűjtsd össze sugarai erejét és

Szeretetet ébressz az emberi szívben.

49.

Érzem a kozmikus lét erejét,

Így szól a gondolat világossága;

Emlékezvén, hogyan nőtt szelleme

A sötét világéjeken,

S bensejéből

Reménysugarakat küld

A közelgő világnappal felé.

50.

Így szól az ember-Énhez

Hatalmasan megnyilatkozván,

S lénye erőit bontogatván

A világ létesülő kedve:

Ha elvarázsoltságából feloldva

Beléd árasztom életem,

Úgy elérem valódi célomat.

Tavasz várás – 51.

Az emberi lény bensejébe

Az érzékeknek gazdagsága árad.

A világszellem önmagára lel

Az emberszem tükörképében,

Amely saját erőit

Őbelőle kell,

Hogy újra megteremtse.

52.

Mikor a lélek mélységéből

A világléthez fordul a szellem,

S szépség fakad a messze térségekből

Akkor az egek távolából

Életerő árad az emberi testbe,

S hatalmasan hatva egyesíti

A szellemet az emberi léttel.