AZ IGAZI ÉLET csütörtök, dec 16 2010 

“Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14,27).

Amikor valami nehéznek látszik, abban a veszélyben forgunk, hogy Istent hibáztatjuk, pedig nekünk nincs igazunk – Istennek mindig igaza van. Kiforgattunk valamit, amit nem akarunk elengedni. Mindaddig, amíg a két végletnek akarunk szolgálni: önmagunknak és Istennek, zűrzavarba jutunk. Egyedül Istenre hagyatkozva kell állást foglalnunk. Amikor ide eljutunk, mi sem könnyebb, mint szent életet élni. A nehézségek akkor támadnak, amikor bitoroljuk a Szent Szellem tekintélyét saját céljaink érdekében.

Valahányszor engedelmeskedsz Istennek, az Ő kimondhatatlan békessége mint pecsét tanúskodik róla. Ez nem természetes béke, hanem Jézus Krisztus békessége. Ha nem száll rád ez a békesség, várj amíg jön, vagy fedezd fel az okát, miért nem jön. Ha külső ösztönzésre, vagy hősieskedésből cselekedtél, Jézus békessége nem tesz benned bizonyságot. Nincs benned az egyszerűség és a bizalom Isten iránt, mert az egyszerűség szelleme a Szent Szellemtől születik, nem a mi elhatározásainkból. Minden saját elhatározásom ellenkezik az egyszerűséggel.

Akkor támadnak kérdéseink, amikor abbahagyjuk az engedelmeskedést. Amikor engedelmeskedem Istennek, a problémák soha nem tolakodnak oda Isten és közém, hanem próbák formájában jönnek, hogy ébren tartsák csodálkozásomat az Isten kijelentései felett. Az Isten és közém ékelődő összes nehézség engedetlenségből származik. Minden olyan kérdés – és ilyen sok van -, amely engedelmességem nyomán támad, csak növeli önfeledt örömömet, mert tudom, hogy Atyám mindenről tud. Ezért figyelni akarok, hogy lássam, hogyan fogja Atyám kibogozni ezt az ügyet.

MIÉRT IMÁDKOZZUNK? csütörtök, dec 16 2010 

“…mindig imádkozni kell és meg nem restülni” (Lk 18,1).

Nem járhatsz közben másokért, ha nem hiszel a megváltás valóságában. Enélkül csak hiábavaló rokonszenvvé alacsonyul másokért való imádságod, és csak közömbösségedet erősíted. A közbenjárásban Isten elé viszed azt a személyt vagy körülményt, ami éppen a szíveden fekszik, amíg az Ő állásfoglalását azok iránt meg nem érted. A közbenjárás azt jelenti, “betöltjük, ami híja van a Krisztus szenvedéseinek” (Kol 1,24). Ezért olyan kevés a közbenjáró. A közbenjárás úgy történik, hogy odaállok az illető helyére. De soha ne akarjam Isten helyét elfoglalni!

Mint Isten királyi uralmának munkása vigyázz, hogy lépést tarts mindazzal, amit Isten mond neked az ő valóságáról, másként csődbe kerülsz. Ha túl sokat tudsz, többet, mint amennyit Isten kimért neked, akkor nem tudsz imádkozni. Az emberek állapota annyira lesújtó, hogy nem tudsz áthatolni rajta az isteni valóságba.

A mi dolgunk az, hogy végérvényesen kapcsolatban maradjunk Istennel mindenre vonatkozólag; mi pedig kibújunk alóla azáltal, hogy túlzottan tevékenykedünk. Megtesszük a kimutatható dolgokat, de nem akarunk közbenjárni. A közbenjáró imádság az egyetlen, ami nem csal tőrbe, mert benne teljesen nyitva maradunk Isten felé.

Nem azért járunk közben, hogy a lelkeket megnyugtassuk. Át kell jutniuk az Istennel való élő közösségbe. Gondolj arra a sok lélekre, akiket Isten az utunkba hozott, mi pedig veszni hagytuk őket. Amikor a megváltás alapján könyörgünk, Isten olyat hoz elő a lelkekben, amit másként nem teremthetne meg, csak a közbenjáró könyörgés által.

?Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek… Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret ad eleségül, megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét.? (II.Kor. 9:8, 10) csütörtök, dec 16 2010 

?Jönnek olyan napok, amikor Isten szolgája lehetetlennek tartja, hogy elvégezze a szükséges munkát, mert hiányoznak az alapos munka elvégzéséhez szükséges anyagi eszközök. Fél, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudja mindazt véghezvinni, amit kötelességének tart. De valahányszor hittel fog hozzá, látni fogja Isten dicsőségének megnyilatkozását, és siker koronázza fáradozásait. Aki megparancsolta az ő követőinek, hogy menjenek el e széles világra, ellátja majd minden munkását, aki engedelmeskedik parancsának és hirdeti az ő üzenetét. Az Úr nem mindenkor világít meg mindent szolgái előtt műve építése során. Néha próbára teszi gyermekei bizalmát amennyiben olyan körülményeket enged meg, amelyek kényszerítik őket, hogy hitben előre haladjanak. Gyakran súlyos és kellemetlen helyzeteket teremt, és haladásra készteti őket, mialatt szinte verdesi a lábukat a haragos áradat. Éppen az ilyen időkben imádkoznak hozzá komolyan, ő pedig utat mutat nekik és tágas térre vezeti őket.

Ha Isten szolgái felismerik kötelességüket az Úr szőlőskertjében, ha fáradhatatlanul munkálkodnak lelkek megtéréséért a Mester szellemében, akkor Isten angyalai előkészítik az utat, és gondoskodnak a szükséges eszközökről a mű fejlesztése érdekében. Azok közül, akik világosságot nyertek, sokan gazdagon járulnak majd hozzá a munka fejlesztéséhez. Szívesen és bőkezűen tesznek eleget minden segélykérésnek, Isten Lelke pedig készteti szívüket, hogy ne csak otthon, hanem a külmisszió területein is támogassák az Úr ügyét. Ilymódon jut erősítés a különböző helyeken dolgozó munkásoknak, az Úr műve pedig terveinek megfelelően halad előre.?

(Apostolok története, Munka viszontagságok között c. fejezetből)

?Hogy járjatok méltón az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében.? (Kol. 1:10) csütörtök, dec 16 2010 

?Sokan csak igen keveset haladnak előre a lelki életben, mivel sokkal többet tartanak magukról, semmint hogy belátnák mennyit kell még tanulniuk. Megelégszenek Isten Igéjének a felszínes ismeretével. Mivel nem akarnak változtatni sem hitükön, sem a szokásaikon, nem is fáradoznak azért, hogy nagyobb világosságot nyerjenek.

Ha Krisztus követői komolyan törekednének a bölcsességre, akkor az igazság olyan kincséhez jutnának, amelyről mindezideig még csak sejtelmük sem volt. Aki teljesen átadja magát Istennek, azt az isteni kéz vezeti. Még ha képzetlen és látszólag szerény képességű is valaki, azt fogja tapasztalni, hogy szellemi erői megtisztulnak, megnemesednek, felelevenednek, tehetsége pedig fokozódik, ha szeretetteljes és bizakodó szívvel engedelmeskedik az Isten Lelke intéseinek. Ha értékeli az isteni bölcsesség tanításait, akkor az Úr szent feladatot bíz rá. Képességeket nyer arra, hogy életét Isten dicsőségére és a világ áldására szentelje. ťA te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeketŤ (Zsolt. 119:130).

A Lélek működése azonban mindenkor összhangban van a kinyilatkoztatott Igével. A szellemi világ törvényei azonosak a természet világának törvényeivel. A természetes életet pillanatról pillanatra isteni erő tartja fenn, annak megőrzése azonban mégsem szemmel látható csoda által történik, hanem azoknak az áldásoknak a hasznosításával, amelyek a rendelkezésünkre állnak. Hasonlóképpen a lelki életet is azok az erők tartják fenn, amelyeket a gondviselés biztosít számunkra. Ha Krisztus követője el akar jutni ťaz érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékéreŤ (Ef. 4:13), akkor az élet kenyeréből kell ennie és az üdvösség vizéből innia. Növekednie kell, munkálkodnia, imádkoznia és minden dologban követni a tanításokat, amelyeket Isten adott igéiben.?

(Apostolok története, Efézus c. fejezetből)

?Erős ércbástyává teszlek téged e nép ellen, viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, Megszabadítlak téged a gonoszok kezéből, és kimentelek a hatalmaskodók markából.? (Jer. 15:19?21) csütörtök, dec 16 2010 

?Jeremiás elhívása napjától kezdve szolgálata végéig ťpróbálóŤ-ként és ťőrállóŤ-ként állt Júda előtt… Félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem kell látnia szeretett népének megátalkodottságát… ťBárcsak a pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlükŤ (Jer. 9:1?2). Kegyetlen gúnyolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny lelkét át meg átjárták a gúnyos megjegyzések nyilai. Azok sebezték meg, akik semmibe vették tanításait, és nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy felelősséget érez megtérésükért. ťEgész népemnek csúfjává lettemŤ ? mondja ? ťés gúnydalukká napestig…Ť

A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott mindezeknek az elviseléséhez. ťAz Úr velem van, mint hatalmas hős ? jelentette ki hittel ?, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek…Ť (Jer. 20:11) Amikor ki kellett innia a szenvedés és a fájdalom poharát, felidézte emlékezetében mindazt, amit Isten érte tett, és diadalmasan mondta: ťAz Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!… Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom… Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáigŤ (Jer.sir. 3:18, 22?26).?

(Próféták és királyok, Jeremiás c. fejezetből)

?Mondta pedig az Úr éjszaka, látás által Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass, mert én veled vagyok, és senki sem támad rád, hogy néked ártson, mert nékem sok népem van ebben a városban.? (Ap.csel. 18:9?10) csütörtök, dec 16 2010 

?Földi szolgálata idején Krisztus hivatkozott arra az eredményre, amit Jónás próféta ért el Ninivében. A pogány központ lakóit összehasonlította azokkal, akik az ő korában Isten népének vallották magukat… Mint ahogy Jónás prédikálása jel volt Ninive lakóinak, ugyanúgy Krisztus prédikálása is jel volt az ő nemzedékének. De mennyire másképpen fogadták most az igét! A Megváltó azonban kitartó harcot vívott a közömbösség és gúnyolódás ellenére. A nagyvárosoknak ma éppoly szükségük van az igaz Isten tulajdonságainak és szándékainak megismerésére, mint ahogy annak idején szükségük volt a niniveieknek… A nagyvárosok lakóit gyorsan, biztosan ejti hatalmába a bűn… Az emberek korunk csodálatos fejlődésével és felvilágosultságával büszkélkednek, Isten azonban látja, hogy a föld telve van gonoszsággal és erőszakkal…

Isten szolgáit ne csügessze el a nagyvárosokban tapasztalható jogtalanság és istentelenség, amellyel szembe kell nézniük, miközben a megváltás örömhírét hirdetik… Azok, akik a lelkek megmentéséért fáradoznak, ne felejtsék el, hogy bár sokan nem fogadják meg Isten igéje tanácsait, mégsem mindenki fordul el a menny világosságától és igazságától. Még a bűnnel és erőszakossággal telt városokban is, sok olyan ember van, akik Krisztus követőivé válhatnak…?

(Próféták és királyok, Ninive, a nagy város c. fejezetből)

További elmélkedésre csütörtök, dec 16 2010 

Mert tetszett az Atyának, hogy Őbenne lakozzék az egész teljesség. — Kolossé 1,19.
Isten Igéje világosan tanítja, hogy a mi Megváltónk isteni. Ezek az isteni hivatalok tulajdoníttatnak Néki:
Teremtő (Kol. 1,16) * Közbenjáró (1Tim. 2,4–5) * az Egyház Feje (Kol. 1,16–24) * Megtartó (2Pét. 3,2) * Bíró (2Tim. 4,1) * A Mindenség Fenntartója (Zsid. 1,1–3) * az Életetadó (Ján. 10,28) * Úr és Krisztus (Csel. 2,36) * a Feltámadás és az Élet (Ján. 11,25)
Isteni jellem tulajdoníttatik Krisztusnak. A közönséges emberek természet szerint bűnösök, a Krisztus Jézus azonban nem egy közönséges ember. Ő:
Születése által Szent (Luk. 1,35) * Igaz (Ésa. 53,11) * Hűséges (Ésa. 11,5) * az Igazság (Ján. 14,6) * Igazságos (Ján. 5,30) * Minden Álnokságtól Mentes (1Pét. 2,22) * Bűntelen (2Kor. 5,21) * Szeplőtlen (1Pét. 1,19) * Ártatlan (Mát. 27,4), (Zsid. 726) * Földi szüleinek engedelmes (Luk. 2,51) * Féltőn szerető (Ján. 2,17) Szelíd (Mát. 11,29) * Alázatos szívű (Mát. 11,29) * Könyörülő (Zsid. 2,17) * Türelmes (Ésa. 53,7) * Hosszútűrő (1Tim. 1,16) Könyörületes (Mát. 15,32) * Önmegtagadó (2Kor. 8,9) * Alázatos (Fil. 2,5–11) * Engedelmes (Luk. 22,42) * Megbocsátó (Luk. 23,34)

Elmélkedésre csütörtök, dec 16 2010 

Mert egy gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk, és az uralom az Ő vállán lészen, és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, Hatalmas Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének. — Ésaiás 9,6.
A Jézusnak tulajdonított isteni nevek és címek bizonyítják, hogy Ő természete szerint isteni, és tagja az Istenségnek:
Immánuel (Mát. 1, 23) * Isten (Ján. 1,1) * Úr (Luk. 19,34) * Mindenek Ura (Csel. 10,36) * a Dicsőség Ura (1Kor. 2,8) * Csodálatos, Tanácsos, Hatalmas Isten, Örökkévalóság Atyja, Békesség Fejedelme (Ésa. 9,6) * Úr Krisztus (Luk. 2,26) * Isten Fia (Róm. 1,4) * az Ő Fia (Ján. 3,17) * Isten Szerelmes Fia (Mát. 3,17) * Isten Egyszülött Fia (Ján. 3,18) * Alfa és az Omega, Kezdet és Vég, az Első és az Utolsó (Jel. 22,13) * az Úr (Csel. 9,17) * a Magasságos Fia (Luk. 1,32) * az Istennek Kenyere (Ján. 6,33) * az Istennek Szentje (Márk 1,24) * Isten Szent Fia (Csel. 4,30) * királyok Királya és urak Ura (Jel. 19,16) * Úr és Megtartó (2Pét. 3,2) * Isten Igéje (Jel. 19,13)

Öröktől fogva van csütörtök, dec 16 2010 

De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izraelen: akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. — Mikeás 5,2.
Ez a figyelemreméltó prófétai szó, amely beszámol arról, Aki Júda törzséből fog megszületni, Aki uralkodni fog Izraelen, kijelenti: az Ő származása eleitől fogva, öröktől fogva van. Ő fel és alá járt az örökkévalóságon keresztül és otthagyta lábának nyomait az időkorszakokon!
Az emberek többnyire Jézus megszületésének csupán a fizikai oldalára tekintenek, és úgy beszélnek Róla, mint aki kisgyermekként megszületett, noha Ő már azelőtt is létezett az Atyánál, öröktől fogva!
Az a Személy, akit mi most Jézusként ismerünk, egyike az Istenség három isteni személyének. Isteni mivoltában nincs kezdete.

A mag csütörtök, dec 16 2010 

Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit. — Jeremiás 31,22.
Ádám teremtve lett. Az emberi nem minden más tagja természetes nemzés útján jött a világra. Ha Jézus természetes nemzés által született volna, egy bukott szellem lett volna.
A Róma 5,12 azonban azt mondja nekünk: „Annakokáért, miképpen egy ember (Ádám) által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek.”
Az ember alá van vetve a halálnak, az ördögnek. Ily módon, az ember magva csak egy másik bukott embert tud létrehozni. Ezért a Megváltó nem lehetett a halálnak alávetett. A megígért mag csak az lehetett, aki felett a sátánnak semmiféle törvényes joga illetve hatalma nem volt. Az isteni erő egy különleges művelete által kellett megfogannia!
Azokat a szavakat, amelyeket Isten szólt Jeremiás prófétán keresztül, szó szerint így lehetne fordítani: „Egy asszony fog körülvenni (a testében) egy embergyermeket.” A szűz méhe csupán a szent mag hordozótartálya volt, amíg Ő a világra nem jött.

« Előző oldalKövetkező oldal »