ŐSZ – 27.

Egy sejtelmes vágy arra késztet,

Hogy lényem mélyére hatoljak,

Önmagamat szemlélve

találjak rá e vágyra

A nyári Nap ajándékára,

Mely csíraként melengetőn él

Lelki erőm ösztönzőjeként

Az őszi hangulatban.

28.

Bensőmben új élettel telve

Érzem lényem távlatait.

A lélek Nap-erőiből

Gondolataim sugarát

Erőteljesen életrejtélyekre irányítom

S megoldom őket.

Több vágyam valóra váltom,

Melynek remény már szárnyát szegte.

29.

Gondolkodásom fényét

Bensőmben erőteljesen felszítani,

S a világ szellemének

Erőforrásából merítve

Átéltek értelmét megérteni,

Ez nyári örökségem,

Őszi nyugalmam, téli reménységem.

30.

A lélek napfényében megteremnek

A gondolkodás érett gyümölcsei;

Az öntudat biztonságává

Változik át minden érzésem

Örömmel érzem önmagamban

A szellem őszi ébredését:

A tél majd a lélek nyarát

Fogja bennem felkelteni.

31.

A fény a szellem mélységeiből

Napszerűen kifelé törekszik:

Az élet akaraterejévé válik,

S az érzékek tompaságába világít,

Hogy erőket szabadítson fel,

Melyek a lélek ösztöneiből

Alkotó erőket érlelnek az emberi műben.

32.

Érzem,

Hogy saját erőm növekedve

Gyümölcsözőn a világnak ad engem.

Saját lényem

– Érzem – erővel telve

Az életsors szövődésében

A világosság felé fordul.

33.

Így érzem csak meg a világot

Melynek, ha lelkem át nem élné,

Magában üres, fagyos volna léte,

S ha nem szólhatna lelkeken át

Magát őbennük újra megteremtve,

Önmagában csak a halált lelné.

34.

Mit bensőmben régen őrzök,

Újonnan kelt egyéni léttel

Rejtélyesen életre kelni érzem.

Ez ébresztőn öntsön világerőket

Külső művébe életemnek.

És létesülvén

A létbe véssen engemet.

35.

Megismerhetem-e a létet úgy,

Hogy lelkem alkotó ösztönében

Találjon újra önmagára?

Érzem, hatalmat kaptam arra,

Hogy Énemet a Világ-Énbe

Mint részt, szerényen

Beleéljem.

36.

Lelkem mélyéről így szól

Nyilatkozásra törve

Rejtélyesen a Kozmikus Ige:

Szellemi fénnyel telítsd

Munkádnak céljait,

Hogy feláldozd

Magadat általam.

Reklámok