Balázsolás

(Szent Balázs püspök nevéhez fűződik a balázsolás. Ilyenkor a pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe és imát mond. A népi hiedelem szerint ez jó a torok fájás ellen. A legenda szerint ugyanis Balázs püspök megmentett egy fiút akinek halszálka akadt a torkán, és a fiú anyja hálából ételt és gyertyát adott neki. Ezen a papon az iskoláskorú gyermekek úgynevezett “balázsjárás” keretében házról házra járnak, adományokat gyűjtenek. A “balázsjárás” Magyarország mellett leginkább cseh, morva és szlovák területen terjedt el.)

Balázsolás Szent Balázs püspök a legenda szerint egy özvegyasszony egyetlen fiát mentette meg, aki halszálkától fuldoklott. Ezért egyes vidékeken a balázsolást “torkoskodásnak” vagy “toroknyomásnak” is nevezik. Néhány vidéken almát szentelnek ezen a napon, amit később torokfájás gyógyítására használnak. Régebben borszentelést is végeztek Balázs napján, és a Balázs-bor is szentelménynek számított. Az áldás alatt mormolt szavaknak a néphit rendkívüli erőt tulajdonított, ezért a férfiak sokfelé így imádkoztak: “Ments meg uram engem a torokfájástól, a kígyómarástól, de főleg a rossz asszonyoktól”.
Balázs napja már inkább illeszkedik a farsangi vígságok sorába, hiszen akik ünnepelnek ilyenkor, azok maguk is minden csínyre hajlandók. Szent BalázsA diákok, a sok alkalmi csibészség mellett védőszentjük napján kéregettek maguknak és mesterüknek – a magister kamrája régebben is kongott az ürességtől, akárcsak a diákgyomor.
Szent Balázs egyike a tizennégy segítő szentnek, és a torokfájás mellett sok testi nyavalya gyógyítója is. Tisztelete a XIV. századi pestisjárvány óta ismert, és tegyük hozzá nem véletlenül, mert a fekete halál kezdeti tüneteiben torokfájással, majd fulladási rohamokkal jelentkezik. Balázs napja gonoszűzésre is alkalmas volt. Baranyában úgy tartották, hogy ha ekkor eső támad, a nyár elején elveri a jég a termést.

Február 3. – Balázs napja

Balázs napja egészség-, termésvarázslás, gonoszűzés, madárűzés, időjárásjóslás és nem utolsósorban a gyermekek balázsjárásának napja.

Balázs napját a csíziók is számon tartják. Balázs püspök a kora középkorban Európa-szerte nagy tiszteletnek örvendett – mondja Bálint Sándor az Ünnepi kalendáriumban. Legendája szerint a torokbajok csodálatos orvosa, az állatok patrónusa, aki az égi madaraknak is parancsol.

A topolyai, ürögi és más katolikus falvak gyermekeit ezen a napon megbalázsolta a pap, hogy a betegségek elkerüljék őket. Az álluk alatt két gyertyát keresztbe téve imádkozott a pap. A templomból hazatérő gyerekek az anya vagy a nagyanya az ajtóban várta egy bögre vízzel és fehér kendövel. A gyerek ivott a vízből, majd bekötötték a torkát a kendővel. Csak ezután léphetett be a házba. Ürögön az is szokásban volt, hogy a nők bekormozták a férfiakat.

A termésjóslás, madárűzés a Muravidéken és Baranyában abban nyilvánult meg, hogy a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőt, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, ne tegyenek kárt a termésben.

Topolyán pedig, mivel nem szőlővel foglalkoznak, hanem búza- és kukoricatermeléssel, a gazda régen templomba menés előtt néhány gabonaszemet süllyesztett a zsebébe, mint azt Borús Rózsának mesélték, a templomban pedig a jó termésért imádkozott. Hazatérve a gabonaszemeket az állatok elé szórta, hogy egészségesek legyenek.

Az időjárásra vonatkozóan Baranyában az a hiedelem alakult ki: „Ha esik, nyár elején elveri a jég a termést.” Mások szerint azért sem kívánatos e napon az eső, a csapadék, mert kifagy a vetés.

A nap fontos eseménye a gyermekek balázsjárása, koledálása színjátékszerű cselekvénysorozatban. Már a XVII. században is régi szokásként emlegetik ezt a vidám kéregetést, amit valószínűleg a középkori vándordiákok terjeszthettek el. Részint az iskolamester, a tanító alkalmi jövedelmét szaporítandó, részint új diákokat verbuválandó bejárják a falut, és balázséneket énekelve gyűjtik az adományokat, amiből azután a mester megvendégeli a gyermeksereget. Az adomány: szalonna, kolbász, tojás, hús, pénz, zsír, liszt, bab stb. A Muravidéken még nem is olyan régen hét 12–13 éves gyerek összeállt, kiosztotta a szerepeket. Volt köztük püspök, katona, diák, káplár, huszár, kapitány és egy kosarat vivő vagy szatyros. Mindenki a szerephez illő öltözékben parádézott: csákó, süveg a fejükön, vállukon kendő, kezükben fakard. Csak a szatyros szerénykedett mindennapi ruhájában. Házról házra jártak, és minden házban elénekelték a legelterjedtebb éneket.

„1. Emlékezzünk Szem Balázsra, hóm ma vaon naptya,
Mesterünknek akarattya átalunk mutattya
Örömünk a háznok, asszonyok uránok,
Ha’ hirdessik és emliccsik ü asztot kivánnyo.

2. Gazda gyorsan kell fő mastan, hozz minekünk juo bort,
Valami a házadná van, mindenedet csak hozd.
Lásd a nyársunk üres, biélünk is ehes.
Ha sajnálod szalánnádot, liégy hát magad ehes.

3. Asszon csuód meg az uradot, küöcsd e keresményit,
Ne sajnállod meg uodanyi a pienzes erszinyit.
Tuggyok, hók kimilli, de nem lehet viényi,
A leginyek fortilláve mind köllessik lényi…”

A hátralevő négy versszakban az öregekhez, a szűzlányokhoz és a legényekhez szólnak.

A legelső ismert magyar nyelvű balázsének a XVII. századból került feljegyzésre:

„Ma van Szent Balázs napja,
Régiektül nekünk szokás hagyva.
Szegény diákoknak járni,
Házanként kerülni,
Asszonyokat csergetni.

Azért édes asszonyunk,
Ne légyen hozzád hiába járásunk.
Kérjük érted istenünket,
Segélj sokszor diákokat.

Adjál egy kis szalonnát,
Hadd tegyünk rajta áldást,
Ad az Isten érte mást.
Adjatok szalonnát…”

Reklámok