Április – Szent György hava Tavaszhó – Szelek hava – Báránytor (Rügyezés) hava

A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, lsd. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire “kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt.
Ha a márciust Romulus atyjának, Marsnak szentelték, csak méltányos volt, ha a rákövetkező hónapot Mars kedvesének, Venus-istenasszonynak dedikálták, annál is inkább, mert hiszen a naptárt reformáló Julius Caesar a maga családjának ősanyját tisztelte ebben az istenasszonyban. Márpedig Venus mellékneve “aprilis” volt. Ez a szó az “aperire”, “megnyitni” (tulajdonképpen ad-parire) igéből ered. Venusszal kapcsolatban eredetileg a szülési aktusra vonatkozott ez a “megnyitás”. Mint naptári fogalmat aztán úgy magyarázták, hogy ezen a napon hivatalba lépett konzulok, akikről tehát magát az illető esztendőt elnevezték, hivatalosan “megnyitották” hivatalba lépésük napján, “Aperilis” vagy “Április” elsején az esztendőt.

Népi megfigyelések:
– április esője elkergeti a fagyot
– áprilisi hó, nem jó
– áprilisi hó trágyáz, márciusi szalmáz
– április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves
– lucskos áprilist, virágos május és száraz június követ
– áprilisban hét tél, hét nyár
– áprilisi zivatar kergeti a fagyot
– hideg április, rossz esztendő

Jeles napok áprilisban:
Bolondok napja (április 01.)
Húsvétvasárnap
Húsvéthétfő
Vilmos napja (április 06.)
Ceres ünnepe (április 12.)
Tibor napja (április 14.)
Fehérvasárnap
Szent György napja (április 24.)
Szent Márk napja (április 25.)

Rudan Mária: Bika zodiákusEz a hónap a megújhodás ideje. Megérkeznek a fecskék, a vándormadarak. A kis bárányok is vígan ugrándoznak a gyenge, ízes füvet kínáló réten, bár “a pásztorok félnek, mert még akolba szorulhatnak a bárányok a hidegtől”. A meteorológusok Tavaszhó-ként tartják számon, a régi Székely-Magyar naptár szerint Szelek havának nevezik, eleink pedig (az Avisura szerint) a Báránytor (Rügyezés) hava elnevezést használták áprilisra. A hónap régi magyar (katolikus) neve Szelek hónapja. A Nap a Bika jegyébe lép.

Népi mondóka
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.

Mit jövendöl a 100 éves naptár?
Ha az idő áprilisban igen kellemetes, rossz május szokott rá következni. Ezen hónapi égiháborúk nedves esztendőre mutatnak. Ha a szivárvány kék és sárga színe jól látszik, néhány napra jó időt lehet várni. Húsvét körüli nedves idő rossz rozsaratást okoz. Ha Szent György napja körül a rozs akkora, hogy a varjú elbújhatik benne, gabonabőségre mutat.

Április – Szent György hava – Bika hava

Április szeszélyes, bolondos hónap. Emberre is mondják: „Szeszélyes, mint az áprilisi idő.” A csízió azt tanácsolja: „Senki áprilisi szemmel ne tekintsen felebarátjára!” – azaz ne szeszélyeskedjen.

Április, ez az emberemlékezet óta bolondnak, szeszélyesnek, változékonynak tartott hónap végre elhozza a napot, vége a komor télnek. Mivel áprilisban még sok a csapadék, a nép „fosos”–nak becézi. A gazda azonban örül az esőnek, mert azt tartja: „Áprilisi esőzés kergeti a fagyot.” A muravidékiek hittel vallják, hogy a mindent lepörkölő tavaszi fagy uralmát megtöri az eső. Azt is tapasztalta évszázadok óta a földműves, hogy ha nedves az április, bőséges termésre lehet számítani: „Április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves.” A muravidéki földműves azt tapasztalta, „ha esős április, megtelik a pince, a csűr”. A bő esztendőnek más jelei is mutatkoznak a természetben, csak tudni kell megfejteni őket. „Ha muslincák, szúnyogok szőlőfakadás előtt dongnak, bő esztendő lesz.” „Ha a cseresznyefa virágos, virágos lesz a szőlő is, jó lesz a termés” – figyelték meg a baranyai szőlőtermelők. A május elseje előtti éjszaka esője nagy termést ígér, de ha fagy, hideg jelentkezik, ne várj termést. Viszont a fagynak is megvan a haszna a kár mellett, mert elfagynak a kártékony bogarak, a lepkék.

Időt is jósol április. A lucskos április esős májust, a száraz április száraz májust jelez. Április a feltámadt böjti szelek hónapja is. A titoverbásziak szerint a böjti szelek seprű nélkül takarítják az utcákat.

A pásztorok ebben a hónapban kevés napra figyeltek, kevéshez fűzte őket valami. Ilyenkor már jobban ment nekik – mondják –, nem fagyoskodtak, fütyültek a világra.

Ez a hónap a megújhodás ideje. Megérkeznek a fecskék, a vándormadarak. A kis bárányok is vígan ugrándoznak a gyenge, ízes füvet kínáló réten, bár „a pásztorok félnek, mert még akolba szorulhatnak a bárányok a hidegtől”.

A csíziók szerint érvágásra a következő napok a legalkalmasabbak: 4, 9, 15, 19. A szerencsétlen napok pedig 5, 7, 19, 21, 27, 28.

Az 1881-ben megjelent Bácskai naptárban olvashatjuk áprilisra:

„Nyesd a barackfát. Irtsd a kerti férget,
Most ültesd, akkor lesz szép sűrű sövényed.
Szőlőt is bujtathatsz még, most legjobb karózni.
A palántát lehet ki szabadba hozni.
Többet arat, ki most hengerel, azt mondják.
Az apró jószágnak buzgón viseld gondját.
A pulyka fiákat csak napos időben
Szabad sétáltatni az új legelőben.”

Áprilisban szokott lenni a tavaszi ünnepkör legjelesebb ünnepe, a húsvét. A húsvét mozgó ünnep, vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) után következő holdtölte utáni vasárnapra esik.

A tavaszi ünnepkör legkiemelkedőbb jeles napjai a húsvét előtti, a húsvéti és a húsvét utáni néhány nap. E napok szokásaiban a legnagyobb szerep a víznek jut. A külsőleg, belsőleg tisztító, gyógyító víznek. A lányok húsvét hétfői meglocsolása is tulajdonképpen szépség- és egészségvarázslás. A locsoló legények jutalma, az írott vagy csak pirosra festett tojás pedig a termékenység szimbóluma. Érdemes itt feljegyezni Bod Péter véleményét a tojásfestés szokásának eredetéről. „… A böjtben zsírozott, vajas tojást nem lehetett enni, ami megmaradt, a húsvétban nagy örömmel ették, osztották jóakaróinak, s hogy kedvesebb ajándék legyen, meg is kezdték festeni.” Sok helyen nyoma van még a hajdani véráldozatnak is.

A nagyhét, a húsvét előtti hét virágvasárnappal kezdődött. Csantavéren ekkor zöld búzát szakítanak, beleteszik a mosdóvízbe, a lányok abban mosakodnak meg, szép sima lesz az arcbőrük. A hét első három napjának is megvannak a férfi és női teendői. A nők hétfőn nagymosást tartottak, meszeltek. Hétfőn és kedden kívül-belül kimeszelték a házat, az istállót, az ólakat. Keddre már beszáradt a ruha, kifújta a „nagyszájú” böjti szél, lehetett vasalni. Későbbre nem volt ajánlatos hagyni a mosást, vasalást, mert beüt a mennykő a házba, sőt még bőrt is fognak szárogatni, elhullik a jószág. Ha véletlenül nagypénteken vasalt ruhát venne fel valaki, akkor biztosan belevág a mennykő. Borús Rózsa nagyon szépen leírja a topolyai háziasszonyok nagyheti teendőit, melyekbe beletartozott a virágoskert elrendezése is. Szerdára már mindent elrendeztek, elvetették a saláta- és a hagymamagot is. Meg lehetett tisztálkodni. Szerdán már böjtölnek, a főzésre nincs sok gond. Sóba-vízbe levest, olajos káposztát vagy sós, paprikás kenyeret kap a család. A férfiak is elvégzik szerdáig a földeken maradt munkát, szerdától pedig a házat, a kertet teszik rendbe.

Következik csütörtök, zöldcsütörtök. Nevét onnan kapta, hogy általában azt tartják, hogy ezen a napon valamilyen zöld növényt, spenótot, fiatal csalánt, salátát kell főzni, hogy jó termés legyen. A csirkéknek is jót tesz a vagdalt csalánnal kevert eledel. A jó termés biztosítására szolgál Doroszlón a gyümölcsfák megrázogatása azután, hogy „elmentek a harangok Rómába”.

Az időjárásra is figyelnek, mert pl.: „Fehér nagycsütörtök, szárán sül meg a tök.” Nagy szárazság fenyeget.

Tilalmas, tiltónap is zöldcsütörtök, „ződcsütörtök”. Telecskán mosástilalom van. Törökkanizsán nem szabad kiönteni a vizet, mert ahány cseppet kiöntenek, annyi bolha jelenik meg a házban.

Az ünnep előtt még néhány cselekvést kell elvégezni. Telecskán kenyeret kell sütni, mégpedig kerek cipót. A szemöldökfa fölé teszik, hogy elhárítsa a villámcsapást. Topolyán az asszonyok csak délig dolgoznak. Megfőzik a hústalan ebédet. Már tiszta, ragyog a ház. Lehet pihenni. A férfiak még délelőtt bekészítik a jószágnak a néhány napra szolgáló takarmányt. Ha nem tennék meg, a következő évben nem lenne mit bevinni a jószágnak.

Nagypénteknek sok funkciója volt. Többek között féregűző nap, egészség- és termésvarázsló nap, a tisztulás napja, de időjós nap is, mégpedig ellentétes 40-es nap.

Sok babona, hiedelem, varázscselekmény fűződik nagypéntekhez. Általában esős, borús, borongós időjárás szokott lenni. Ezért mondják: „Nagypénteken mossa holló a fiát.” Baranya, Muravidék, Szlavónia, Szerémség lakosai szerint: „Ha esik az eső, az nagy nyári szárazságnak a jele, a makk, a dió is férges lesz. A hideg nagypéntek meleg húsvétot jelez.”

Az időjárással összefügg a termés, a gazdaság jóléte vagy kára. Ha lesz is eső e napon, nem áztatja át majd eléggé a földet. Ahányszor elered az eső, annyiszor nem lehet majd szántani a szárazság miatt – tapasztalták a Muravidéken. Zentán ezen a napon nem szabad a vetéshez fogni. A kora tavaszi növényeket most kell vetni Bácskában, Bánátban. Az ezen a napon ellett állatot nem kell meghagyni, mert sovány marad. A méhekről sem feledkeznek meg, tüzet visznek nekik, hogy frissebben gyűjtsenek.

A nagypénteki varázscselekmények már kora hajnalban elkezdődnek. Korán, még napkelte előtt keltek föl, mert ez az idő alkalmas a babonás varázscselekmények végzésére. Napkelte előtt a Muravidéken az asszonyok meztelenül körülszaladják a házat, mágikus kört húznak, hogy a szimbolikusan körülkerített területen belül tartózkodó élőlények, illetve a terület védve legyen minden ártalomtól, a kellemetlen rovaroktól, rágcsálóktól. Közben mondják: „Oda menjetek, ahun füstös kémint láttok!”

A Bácskában, Bánátban napkelte előtt egy kapcadarabot gyújtanak meg, a házat körüljárva megfüstölik, hogy a kígyók elkerüljék. Kishomokon is mikor tetőtől talpig tisztára mosakodtak, meztelenül körülfutják a házat, a kezükben levő pálcával ütögetik a ház oldalát, közben kiáltják: „Kígyók, békák émönyetök, ide többé ne gyöjjetök.”

Sok helyen kiteszik a reggeli harmatra a tavaszi búzát. A hajnali cselekmények sorába tartozik az is, amit a kanizsai halászok tesznek. A Tisza partján hasalva szapolyokkal ütögetik a vizet, hogy egész évben szerencséjük legyen. Miután mindenki elvégezte azt, amit el kellett végeznie, sor kerül a kinti, a kútnál való mosakodásra, hogy elkerülje őket a betegség, a himlő, és hogy frissek legyenek. Feketicsen csak az asszonyok mosakodtak otthon a kútnál, a férfiak, a legények a Krivajához mentek, és megbuktak a vízben. Bácska, Szlavónia, Szerémség helységeiben a lovakat is megúsztatják ott, ahol van folyóvíz, tó, ahol nincs, ott legalább lemossák őket az egészségüket megőrzendő.

A nők még napkelte előtt megfésülködtek a favágóhelyen. Csantavéren a bodzafa alatt, kezüket a fésűvel fésülködés közben a fejtől jó messzire nyújtják, hogy olyan hosszúra nőjön a hajuk.

A Muravidék asszonyai a fésűben maradt hajat meggyújtják, megfüstölik vele a fejüket, fogukat, hogy ne fájjon egész évben. Zentán bodzafa alatt mossák a hajukat, hogy hosszúra nőjön. Tiltónap is. Tilos körmöt, hajat vágni, különben majd fejfájástól szenved az illető egész évben. Sok helyen, pl. Törökkanizsán is a fésülködés, a haj befonása is tilos, mert hamar árva lesz az illető, vagy fejfájást kap. Székelykevén nem szabad mosni, mert betegeskedni fog a gazdasszony. Csantavéren viszont e napon meg kell fürdeni, hogy egész évben vidámak legyenek.

A hajnali magvetés is fontos munka. A Muravidéken hajnalban vetik a palántamagokat, a dinnyét, a violát. A bácskai asszonyok a kora tavaszi növények magját ültetik el.

Csak ezek után lehet tüzet gyújtani, ekkorra már a nap is felkelt. Topolyán egyáltalában nem gyújtottak tüzet.

A Muravidéken reggel mindenki iszik egy kis pálinkát, hogy nyáron, ha elalszik a mezőn pihenéskor, a kígyó be ne bújjon a szájába.

A reggeli Szlavóniában legfeljebb főtt tojás, Feketicsen forralt tej, hajában krumpli, pattogatott kukorica, savanyú káposzta. Zsírosat, húst még a nem böjtölő reformátusok sem fogyasztottak, mert féltek, hogy elviszi őket az ördög. A katolikus falvakban pedig szigorú böjtöt tartottak. Topolyán pl. Borús Rózsa adatszolgáltatói szerint volt, aki még egy korty vizet sem ivott, nemhogy evett volna. Másoknak pedig egész napi táplálékul három szem búza, három korty víz szolgált. Becsén a gazdák olajon sült halat fogyasztottak. A református falvakban, ahol nincs böjt, délre sült szalonna volt lágy kenyérrel, pattogatott kukorica, perec, este pedig a maradék.

Keviben gyásznapnak tartva e napot, az órákat megállították. A nagyszombati feltámadásig nem mutatták az idő múlását.

A reggeli után a napi tevékenység megoszlott. A férfiak a földeken nem dolgoztak. Topolyán zsírral kenték a lószerszámot, a csizmát. Ebben a csizmában mentek azután a passióra. Utána körüljárták a földjüket, s ahol lyukat találtak, betaposták, hogy ne bújjanak ki a férgek. Halászni sem lehetett, mert a hal is érzi, hogy meg akarják enni. A Muravidéken most hajtották ki először a jószágot a legelőre. Tisztogatták a fákat. Doroszlón most herélték a malacokat, mert vérnek kell folynia ezen a napon! Törökkanizsán vigyáznak a disznóra, hogy ne túrjon, mert nem lesz sonka. Topolyán azt tartották, hogy abból a disznóból lesz jó hízó, amelyik két nagypénteken jár ki a kanászhoz. Csantavéren és Székelykevén havat kellene bevinni a szoba közepére, hogy a bolhákat kiűzzek. (Ez még bukovinai hagyomány a székelyeknél.)

A gyerekek játszanak, kerepelnek, űzik a gonoszt.

Az asszonyok kenyeret sütnek, de nem szegik meg. Topolyán, Doroszlón, Székelykevén, Bezdánban kis cipót is sütöttek, eltettek, hogy a vízbe fúltat, odaveszettet megtalálja a víz fenekén. Megfőzték előre a sonkát, kolbászt is. Hagymahéj levével piros tojást festenek a gyerekeknek, Felseprik a házat a munka befejeztével, hogy kiűzzék a bolhákat, Törökkanizsán nem szabad foldozni, mert majd nem tojnak a tyúkok. Déután véteményeznek a muravidéki asszonyok, vetik a korai véleményeket. Topolyán, Csantavéren az asszonyok a pattogatott kukoricából rózsafűzért fűztek, eltették. Egy-egy szeme torokfájás, hideglelés ellen kitűnő orvosságként szolgált.

Nagyszombat napjának délutánján a harangok megszólalásával kezdődik az ünnep. Előtte Doroszlón a harangozás helyett három mozsárágyúval lövöldöztek. A szokásos első harangszó helyett egy agyúval, a második helyett két agyúval, a harmadik helyett egyszerre hárommal.

Tüzet általában mindenütt csak kővel csiholt tűzzel szabad gyújtani, ma már öngyújtóval, nem gyufával.

Mikor megszólaltak a harangok, Doroszlón mindenki kiszaladt a kertbe, megrázta a gyümölcsfákat, hogy a rossz, tavalyi elszáradt termés lehulljon, ne legyen férges az új termés. Topolyán, Zentán minden családtag felkapott egy seprűt, sebesen söpörni kezdte a házfal tövét, hogy elzavarja a férgeket, a legyeket. A csantavériek a sepréssel a tanyára küldik a legyeket, bolhákat. Muravidéken a ház asszonya vizet önt a tetőre, hogy megvédje a házat, elzavarja a tüzet. Az első harangszókor pedig veti az uborkát. Becsén is végigseprik az eresz alját, és mondják: „Kígyók, békák, szaladjatok, szólnak a harangok!” Horgoson a sonka főzőlevével locsolják körül a ház táját, miközben mondják: „Megszólaltak a harangok, kígyók, békák, távozzatok!” A fal tövét is fölseprik, és ugyanezt mondják.

Az asszonyok igyekeznek minden munkát elvégezni előre: megfőzik a sonkát, kolbászt. Topolyán és másutt is a sonka levében tojást főznek, azaz kákonyát. Megreszelik a tormát. Topolyán a tehetősek bárányt vágtak, a vérével bekenték az ajtófélfát. Nagy kelt kalácsok, sütemények készültek, de nem ettek belőlük, továbbra is böjtöltek. Festik, írják a gyerekeknek a piros tojást, késheggyel a viaszba virág- és famintát karcolnak. A gyerekek készítik a kertben a nyuszinak a fészket, hogy reggelre „odatojja” a piros tojást, a cukor- és csokoládétojást. A férfiak délután ellátták a jószágot.

A délutáni feltámadáskor karikás ostorral durrogatnak Doroszlón az udvaron, űzik a gonoszokat. Majd elmennek a templomba, sonkát, tojást, kalácsot szenteltetnek.

A vacsora az első csillag feljötte után kezdődött. A Muravidéken először a reszelt tormából esznek, hogy kígyó, béka ne másszon nyári pihenőjükön a szájukba. Itt még mindenki eszik a szentelt tojásból legalább egy falatnyit, hogy ha eltévednek az erdőben, és hazagondolnak azokra, akikkel a tojást ették, hazataláljanak. Keviben a szentelt tojás haját elteszik, orvosságként fogják használni.

Húsvét vasárnapjának reggelén friss hideg vízben kell korán reggel megmosakodni, hogy egész évben frissek legyenek. A Muravidéken húsvét vasárnapjának reggelén a piros alma lehámozott héjára öntött vízben mosdanak a lányok, hogy az arcuk szép piros legyen.

Az időjárásra már a karácsonyi időből következtettek: „Fekete karácsony, fehér húsvét, fehér karácsony, fekete húsvét.” Ha bevált a jóslás, örültek neki. Azt tartották még, ha esik az eső, sok búza terem, annál kevesebb rozs. Ha tiszta húsvét napja, akkor olcsó húst ehetünk.

A gyerekek megkeresték a nyuszi fészkét. Nagy volt az öröm, ha volt benne piros tojás. A Muravidéken a gyerekek hímes tojást, perecet kapnak. A tojást azután egymás között kicserélik, a cserélő partnerek ezen a napon komák, a tojással komáltak. Zentán reggelire a sonka előtt egy falat kolbászt ettek, hogy ne kapjanak torokgyíkot. Törökkanizsán nem volt ajánlatos zsírosat enni most, mert daganat nő a nyakukon. Doroszlón is csak baromfit vágtak. De vágtak, hogy vér folyjon ezen a napon (véráldozat!).

A muravidéki juhpásztorok régen lemetszettek a bárányok farkából egy darabot, tojással megsütötték. Ez volt a juhboszorkányozás. Bort a gazdák küldtek a lakomához.

Az asszonyoknak, nőknek néhány tilalmas cselekedettől kellett óvakodniuk. Húsvét vasárnapján nem szabad fellocsolni a szobát (földes szobákról van szó!), mert sok bolha lesz a házban. Ezen és a következő napon nagylány, fiatalasszony ne egyen festett tojást, de ne is tisztítson, mert nagyon erősen fog vérezni.

Topolyán nem gyújthattak tüzet. Csak hideget, sonkát, kolbászt reggeliztek.

Zenta-Felsőhegyen azt tanácsolták mindenkinek, hogy napközben ne feküdjön le, mert majd a legnagyobb dologidőben esik ágynak.

Délután mindenfele kiülnek az utcára, beszélgetnek.

Este mindenütt áll a bál. Kishomokon a bál alatt beszélik meg a legények a következő napi locsolkodást, összeállítják a csoportokat, eldöntik, lesz-e muzsika stb.

Húsvét vasárnapján jártak a köszöntők ünnepet köszönteni. Többnyire szegények vagy közeli rokonok meg muzsikus cigányok jártak.

Húsvéthétfő, locsolóhétfő eseménye a locsolkodás. Általában mindenütt korán kelnek, hogy a hajnal óta zeneszóval járó legényeket megfelelően várják. Kishomokon pl. a lányok rossz ruhát öltenek (kár lenne az ünneplőért!). Beállítanak a locsolók, a gazdához a következő szavakat intézik: „Kigyelmetek kertyibe hervadásnak indult egy szé száll lilijum. Eljövénk azé, hogy megöntözve hervadozni ne engeggyük, mire is kigyelmetektül szabacscságot kérünk.” Meg is kapják a szabadságot. Erre két markos legény karon fogja a lányt, hogy el ne szökjön. A kúthoz viszik. Az egyik legény a kút kávájára áll, vizet húz. Ráönti a lányra. A másik közben erősen tartja a lányt, hogy el ne meneküljön. Ezután helyet cserélnek. A második vödör víz után vagy elszalad a lány, vagy megvárja, míg bekísérik a házba. Ott sonka, tojás, bor várja a legényeket. Az is lehet, hogy az utcán találkoznak a lánnyal a legények, akkor karon fogják, beviszik a legközelebbi házba, vagy hazakísérik és megöntözik.

Feketicsen a legények beköszöntője a következő: „Eljöttünk a jánt meglocsóni, mer beporoztuk.” A gazda válasza: „Akkó locsohassák.” Ha nem ad engedélyt a gazda, akkor nincs locsolkodás. Itt is két legény fogta meg a lányt, tartotta, a harmadik húzta a vizet. Mindegyik egy-egy vödörrel öntött a lányra. Mivel zenészek is voltak, úgy azon vizesen megtáncoltatták a lányt. Volt rá eset, hogy az anya vizeskannából melegített vízzel locsolta a lányát, hogy meg ne fázzon, mert sokszor köhögés, tüdőgyulladás lett a locsolkodás vége. Ezt elkerülendő, Kishegyesen meg másutt is elbújtak a lányok. Keviben pl. hordókba, Kishegyesen a padláson.

Majdánban az artézi kút mellett várták áldozataikat a legények. Az arra járó nőket vödör vízzel öntötték le.

Doroszlón a locsolók a vödörrel való locsolás közben ezt mondogatták: „Friss legyen, friss legyen.”

Keviben azért locsolták meg a lányokat, hogy jobban nőjön a hajuk.

Szlavóniában a legények a kút környékére csalták a lányokat, s jó vödör hideg vizet zúdítottak a nyakukba.

Ma már kölnivízzel történik a locsolás. A pénztelen gyerekek pedig szagos szappanos vízzel járnak locsolni. Ilyenkor kis versikét is mondanak a bácsszőlősi gyerekek:

„Zöld erdőben jártam, Ibolyát találtam. El akar hervadni. Meg szabad-e locsolni?”

A locsoló legények ellenszolgáltatásképpen sonkát, tojást, bort, pálinkát és egy szál kabátra tűzött vagy kalapba dugott jácintot, rozmaringágat kaptak. Négy-öt lányos ház meglátogatása után az italt nem bíró legények már tántorogtak, délre pedig sokan az árokban kötöttek ki. Volt is másnap szóbeszéd. Szájról szájra szállt a pletyka, hogy ki nem bírta a locsolkodást, ki került az árokba.

A lányos házak számon tartották, hogy kik és hányan locsolták meg a ház virágszálát.

Az asszonyokat a férfi rokonok, szomszédok, ismerősök öntözték meg kancsóból, pohárból. Az idősebb férfiak délután locsolták meg az ismerős, a rokon nőket.

Mikor már dél elmúlt, Bácsszőlösön a lányok, asszonyok vették át a szerepet, ők locsoltak. Általában kedden adták vissza a lányok a legényeknek a kölcsönt, kedden ugyanis a lányok öntöztek meg a legényeket.

Április 1. – Hugó napja
Április 6. – Vilmos napja
Április 12. – Száznap ~ Gyula napja
Április 14. – Tibor napja
Április 24. – Szent György napja
Április 25. – Márk napja
Április 28. – Vitális napja
Április 30. – Széna Kata napja