Űzd ki a városból csütörtök, dec 16 2010 

Álljatok hát elő… felsaruzván lábaitokat a békesség Evangéliumának készségével.

– Efézus 6:14-15

Felkészülés. Ha szellemi hadviselésről beszélünk, jól teszed, ha az emlékezetedbe vésed ezt a szót. A legtöbb hívő nem igazán foglalkozik ezzel. Nem készítik fel magukat jó előre. Addig játszadoznak, amíg az ördög nem lép egyet. Akkor felugranak, próbálnak harcolni ellene az Igével… és általában elvesztik a csatát.

Én is így tettem, ameddig az Úr meg nem tanított valamire. Általában akkor kezdtem el imádkozni az összejöveteleim sikeréért, amikor elkezdődtek. Amikor a sátán támadást intézett valamely irányból az összejövetelek ellen, megharcoltam vele ott. Aztán fordult egyet, támadást indított egy másik területen, és megharcoltam vele ott is.

Egyik nap az Úr megmutatta nekem, hogy mivel mindig az utolsó pillanatig vártam, hogy elfoglaljam a harci helyemet, a sátánnak ezzel időt adtam, hogy felépítse az erősségeit ellenem. Ezért sok csatámat elvesztettem. Akkor az Úr mondott valamit, amit soha nem felejtek el: „Ha Al Caponét kirúgták volna Chicagóból, amikor még egy kisstílű bűnöző volt, nem lett volna nehéz dolguk. De addig vártak, amíg nagyágyúvá vált, védett pozícióban. Ekkor már egy hadsereg kellett ahhoz, hogy legyőzzék.”

Amikor ezt meghallottam, elhatároztam, hogy soha nem leszek felkészületlen. Hetekkel korábban el kezdtem imádkozni az összejövetelekért, szellemileg megalapoztam őket még azelőtt, hogy elkezdődtek volna. Nem hagytam, hogy a sátán lövészárkot építsen a csapatainak, hanem inkább én támadtam meg őt, még mielőtt egy talpalatnyi földterületet szerezhetett volna. Amikor ezt megtettem, több győzelemben volt részem, mint valaha.

Ne engedd, hogy az ördög elkapjon, amikor nem vigyázol. Kezdj el most imádkozni, és a hit szavát szólni a családod, a vállalkozásod, a gyülekezeted fölött. Saruzd fel a lábadat a békesség Evangéliumának készségével. Amikor majd a sátán bajt akar okozni, jól fel leszel szerelve ahhoz, hogy kiűzd a városból.

Igei olvasmány: 1 Sámuel 17:12-51

Reklámok

Gondtalan karácsony csütörtök, dec 16 2010 

Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.

– Filippi 4:6

Lehetséges boldogan tölteni a karácsonyt, amikor ezer dolog nyomaszt bennünket mostanában? Igen, lehetséges – és még csak az országot sem kell elhagynod. Nem számít, milyen nagy, vagy milyen kis problémákkal nézel szembe, életed leggyönyörűbb, leggondtalanabb karácsonyi időszaka lehet a mostani – és ez akár ma elkezdődhet!

Hívőként valószínűleg ismered azt az igeverset, amelyik azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjunk semmi felől. De komolyan vetted valaha is annyira, hogy meg is cselekedd? Valószínűleg nem, mert nem ismerted fel, milyen veszélyes az aggodalmaskodás. Valószínűleg nem ismerted fel, hogy ez az ördög ellened szóló stratégiájának halálos része.

Így van. Az aggodalmaskodás az ördög hadviselésének egyik fő fegyvere. Ha eléri, hogy aggodalmaskodjál az anyagi, családi vagy időbeosztással kapcsolatos nehézségek miatt, amelyek a mindennapi élet részei, akkor e nehézségek révén le tud téged nyomni, és nagyobb bajba kever, mint amit el tudsz képzelni.

Az orvostudomány szerint az Egyesült Államokban az emberek nagy százaléka aggodalmaskodás és feszültség okozta betegségekkel került kórházba. Mégis, rengeteg hívő aggodalmaskodik anélkül, hogy ez eszébe jutna. Azért nyugtalankodnak, mert túl alacsonyak, vagy túl soványak. Rágódnak ezen meg azon, és nem veszik észre, hogy bűnt követnek el.

„Bűnt, Copeland testvér?”

Igen! Egy újjászületett, Szellemmel betöltekezett, Bibliával rendelkező hívő számára az aggodalmaskodás bűn. Tehát, ha későn adtad fel a karácsonyi képeslapokat, vagy 45 ember jön karácsonykor vendégségbe hozzád, akkor se aggodalmaskodj.

Inkább tedd meg, amit a Biblia mond. Imádkozz, tárd fel a kívánságaidat Isten előtt… és dicsérd Őt a válaszért. És akkor békességed lesz.

Most pedig menj, és legyen igazán boldog karácsonyod, te gondtalan te!

Igei olvasmány: Máté 6:24-34

Ha nincs betét, nincs kivét csütörtök, dec 16 2010 

Boldog ember az, aki féli az Urat, és az Ő parancsolataiban igen gyönyörködik. Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.

– Zsoltárok 112:1,7

Kész vagy szembenézni egy vészhelyzettel? Ne várj addig a válasszal, amikor már a küszöbön áll a nehézség. Készülj fel most!

Ezt tette egy házaspár is, akik szolgálatom partnerei voltak. Olyan helyzettel néztek szembe, ami miatt sokan pánikba estek volna. De akkorra a szívük már olyan mélyen meg volt alapozva Isten Igéjén, hogy az első reakciójuk nem a félelem, hanem a hit volt.

Ami leginkább megérintett engem a bizonyságuk hallatán, egy kifejezés volt, amit újra és újra használtak:

Ha nincs betét, nincs kivét.

Ezen azt értették, hogy ha most nem szánunk időt arra, hogy az Igét elültessük a szívünkbe, akkor nem lesz ott, amikor igazán szükségünk lesz rá. A krízis idején csak kétség és hitetlenség lesz a szívünkben a hit és erő helyett, amelyek segítségével pedig túlélhetnénk a nehézséget. Egy olyan helyzetben, amellyel a házaspár szembenézett, ez halálos lehet.

Az történt, hogy a kétéves kisfiuk úgy elesett, hogy betört a koponyája, és súlyosan megsérült a nyaka. Nem érzett semmit a karjában és a lábában, és megmozdulni sem tudott. Mégis, amikor a sürgősségi osztályra siettek, óriási békesség szállt rájuk. Ahelyett, hogy félelmükben sírtak volna, hittel imádkoztak, és kijelentették: „A fiunk Jézus sebeiben meggyógyult!”

Így is történt: a fiuk órákon belül teljesen felépült. Még a röntgenképek is igazolták, hogy csoda történt.

Amit fontos megértenünk ebből a történetből, a következő: a győzelem nem akkor született, amikor a kisfiú felépült, hanem a baleset előtti napokban, hetekben, hónapokban, amikor a szülők tanítókazettákat hallgattak, az Igét tanulmányozták, és Szellemben imádkoztak. Azért született ez a győzelem, mert ezek az emberek időt szántak arra, hogy szilárd alapot építsenek fel az Igén, így a vihar idején meg tudtak állni.

Most van itt az idő, hogy sziklaszilárd alapot építs! Ne várj vele a vészhelyzetig.

Most vesd el a szívedbe az Igét bőségesen, így amikor igazán szükséged lesz rá, nagy erővel fog kiáradni belőled.

Ne felejtsd el: ha nincs betét, nincs kivét. Ezért kezdd el már ma a szívedbe ültetni az Igét!

Igei olvasmány: Zsoltárok 112

Ne ess pánikba csütörtök, dec 16 2010 

Bízzad teljesen az Úrra a te dolgaidat, [Ő egyetértésbe hozza a gondolataidat az Övével], és akkor beteljesülnek terveid.

– Példabeszédek 16:3[3]

Talán éppen egy fontos döntés előtt állsz… változásra készülsz a munkahelyeden, a gyülekezetedben vagy a személyes életedben. Tudod, hogy szükséged van isteni vezetésre. És nagyon szeretnél az Úrtól hallani.

Ha ebben a helyzetben vagy, ne ess pánikba. Az Úr hangjának meghallása nem olyan bonyolult dolog, amelyet csak a szellemi „óriások” sajátíthatnak el.

Erre évekkel ezelőtt jöttem rá, amikor még fiatal keresztény voltam. Tetszésére akartam lenni Istennek, de nem tudtam, hogyan hozzak az Ő akarata szerint döntéseket.

Egy napon, amikor a bővített bibliafordítást tanulmányoztam, rábukkantam a Példabeszédek 16:3-ra. Azonnal megragadtam ezt az igeverset, és elkezdtem alkalmazni az életemben – tapasztalatból mondom, működik!

Neked is működni fog, ha megteszed, amit mond. Bízd teljesen Istenre a dolgaidat, az útjaidat. Ő elkezdi kiigazítani a gondolataidat, hogy olyanok legyenek, mint az Övé, egészen addig, amíg eljutsz arra a pontra, hogy egyszerűen tudod, mit kell tenned. Természetesen szükség lesz a hitedre. Fontos a bizalom, és ez nem lehetséges az Igén való táplálkozás nélkül. Amikor gyakorlod azt, hogy az Úrra hagyod a dolgaidat, és megbízol Benne, akkor egyre biztosabb leszel abban, hogy képes vagy hallani Tőle. Kezdd ezt el, bármilyen problémával is nézel szembe. Imádkozz, és bízd Istenre a dolgot. Más szóval, amikor imádkozol, hidd, hogy megkapod, amit kérsz. Hagyd abba az aggodalmaskodást, és kezdj el hinni.

Tanulj meg így élni, és nem számít, harminc perce vagy harminc éve vagy keresztény, a terveid be fognak teljesülni!

Igei olvasmány: Zsoltárok 37:1-7

A megdicsoülés küszöbén csütörtök, dec 16 2010 

Mindnyájan olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.
(Cselekedetek 6, 15)

A dicsoség Lelkének milyen csodálatos ereje nyugodott meg Istvánon (1 Pét 4, 14). Arcának ezzel a ragyogásával arra mutat a Szentlélek, hogy Jézusnak ez a bizonyságtevoje nem keseredett meg és nem háborodott fel a hamis vádakon, hanem nagy belso örömmel állt a fotanács elott. Ez az öröm sugárzott arcáról. Isten ezzel világosan és érthetoen bizonyította be az ellenségnek huséges szolgája ártatlanságát. Milyen mély benyomást kelthetett ez a fotanács embereiben! Jézusnak a Tábor hegyi megdicsoülésére emlékeztet ez a ragyogás. A belso világosság kisugárzása mutatta, hogy Istvánt a kegyelem ragyogása töltötte be. Megérett a mennyre, fiatal volt és már érett kalász! Nem az öregség érlel meg az örökkévalóságra! Ellenkezoleg, aki nem indult el a menny irányába, az mindig mélyebben gyökerezik a földbe. Akit Isten Lelke nem ébresztett fel, az mindig tompább, közönyösebb, hidegebb lesz és mint valami gép, a megszokás vágányain mozog. – István teljesen az Úr Jézus tanítványává érett és tökéletes bizonyságot tett az igazságról. Az idos kor bölcsessége és a fiatalság tüze együtt volt benne. Szabad volt minden ember- és halálfélelemtol, szabad a világtól, és ezért kész arra, hogy belépjen a mennyei világba.

Csodálatos dolog Jézus igazi tanítványának lenni! Eros, bárkivel felveheti a harcot, mégis készségesen megadja magát. Bölcs, senki nem szólhat ellene, mégis szó nélkül elviseli a gonosz gyalázásokat. Senki nem veheti el tole a belso, boldog, Istenben való békességet. Ez a szent boldogság tölti be és ragyog belole.

Mennyire megkötözi a természeti embert a mások vélekedése! Kapaszkodik az életbe, fél a haláltól. István csak Istent félte, ezért beszélt félelem nélkül a tanács elott. Védekezése vádbeszéd lett a legfelsobb hatóság ellen. Amikor látta fenyegeto magatartásukat és azt, hogy már nem akarják meghallgatni, a legeroteljesebb és legfájdalmasabb igazságokat is megmondta még nekik, azok mint pörölyütések hullottak rájuk.

Ez legyen a példánk! Kötnek még földi meggondolások? Attól függ a döntésed, hogy mit mondanak az emberek? Gyulölni és üldözni fognak? Talán az életed is kockán forog? Amíg az emberek és földi életünknek rabjai vagyunk, nem vagyunk még érettek az örökkévalóságra. Ezért szakadj el mindentol, ami a látható világhoz köt!

A tanítvány elköltözése csütörtök, dec 16 2010 

Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Majd térdre esve hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bunt!
(Cselekedetek 7, 59-60)

István, a félelmet nem ismero bizonyságtevo, halálával pecsételte meg szavai igazságát, melyekkel a fotanács elé állt. O volt az elso, aki elnyerte a mártírkoszorút. Halála nem gyalázatos vég, hanem diadalmas hazamenetel volt. Mint Mestere igazi tanítványa halt meg. És ahogyan Jézus Atyja kezébe tette lelkét, úgy tette le azt István Jézus kezébe. Nem ragadták el tole az életet, hanem készségesen o maga adta azt oda. Nem állandó ellenszegülés közben hurcolta ki ot az ellenség a városból; engedelmesen, mint bárány hagyta magát vezetni. Királyi szabadságban helyezi lelkét a Megváltó kezébe, mint ahogyan naponként is neki ajánlotta azt. Nem az ellenség kényszerítette térdre, hanem egy belso kényszer alatt hajolt meg, hogy elmondhassa utolsó imádságát ellenségeiért. Amit Jézus a kereszten legeloször kért, azt István utoljára kéri. A Megváltó utolsó kívánságát viszont (vedd magadhoz lelkemet), o, a megváltott, eloször mondja. Jézus a másokért való imádkozással kezdte és utoljára imádkozott önmagáért, István eloször a saját lelkéért könyörög és a végén másokért. Csodálkozunk-e, ha az Ige ezt írja: „És amikor ezt mondotta, elaludt”? Különös meghatározás ez egy halálra kövezett ember haláláról. Ebben is követte Mesterét: nem vitt át az örökkévalóságba keseruséget kínzói iránt. Szerette ellenségeit és könyörgött Istenhez, hogy ne rója fel ezt bunül nekik. Az alapszöveg szerint: „Ne engedd, hogy ellenük álljon” ez a bun, mert akkor kotorlaszként megakadályozza Istenhez való jutásukat. De ne vesszenek el! A mennyet kívánja nekik, ahová o maga is tartozik. Lehet, hogy feltámadt benne valami sötét harag, amikor olyan kíméletlenül rárohantak a kövekkel, ezért kiált fel hangosan és esik térdre, hogy ezt a feltámadó haragot legyozze.

A harag tövise ellen a legjobb orvosság: könyörögni azokért, akik azt a szívedbe döfik. Ha imádkozol azokért, akik bántanak és megsértenek, mennyei békesség tölti be lelkedet. A keseruséget csak a szeretet gyozi le. Ne vigy át gyulölködo érzést másnapra, ne menjen le a nap a haragodon. Még kevésbé vidd az örökkévalóságba! Gyozzön a szeretet, hogy ott lehess, ahol nincs helye a sötét gyulöletnek, csak a szeretetnek és a magasztalásnak.

Jézus példás halála csütörtök, dec 16 2010 

Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, huséges Isten.
(Zsoltár 31, 6)

Jézus a kereszten hetedik és utolsó szavával Atyja kezébe ajánlja lelkét. De nemcsak halálakor tette ezt. Egész földi életében Atyja megorzése és befolyása alatt állt a lelke. Szentlélekkel egyesülve lelkünk (szellemünk) kell, hogy uralja a testi életet (akarat-, érzés-, kedélyvilág). „Miért csüggedsz el én lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bizzál Istenben!” – így bátorít az isteni lélek (szellem) és helyes irányba terel.

Ha Jézus Atyjának ajánlotta lelkét, mennyivel inkább kell nekünk is ezt tenni! Jézus nem rendelkezett önmaga fölött. Atyjának adta át a rendelkezési jogot, vezérelje O a lelkét és orizze meg szentségben azt. – Ami lelkünk könnyen ferde vágányra jut és egész életünket magával ragadja. Fogságba ejtik a kívánságok, ösztönök, szenvedélyek és magukkal ragadják, ahelyett hogy az parancsolna nekik. Jézus az Atya kezébe adta lelkét; mi ajánljuk oda a Megváltónak. O váltott meg minket, jogos tulajdonai vagyunk. Így lelkünket is megtartja eros, huséges kezében.

Oyan idoket élünk, amikor a tévtanok egyre jobban terjednek. A hazugság és az ámítás igazságnak mutatja magát. Az idok végén súlyos tévelygések következnek be. Most van csak igazán szükség arra, hogy lelkünket naponta Jézusnak ajánljuk. Csak O orizhet meg minket, hogy a tévtanok áldozatai ne legyünk. – Két veszély ólálkodik lelkünk körül. Az egyik, hogy könnyen elbizakodik és hamis magaslatra jut; a másik pedig, hogy hamar letörik és fáradtan, csüggedten elhagyja magát. Csak Jézus kezében van biztos helyünk. O egyensúlyban tart minket. Vannak ugyan ingadozások, de ezek nem zavarhatnak meg. – Külso, testi életünk feltámadó izgalmai és hullámzásai észrevétlenül megrázzák a lelket is és beteggé teszik. Egyszer gondok, aggodalmak ostorozzák, máskor a féktelen élvezetvágy és kívánság ragadja magával. Csak Jézus kezében lesz sziklává. Tombolhatnak körülötte a kedély hullámai, de nem dönthetik meg. Ha napról napra a Megváltóra bízzuk lelkünket, akkor ezt az utolsó óránkban is megtehetjük.

Ha te lakozol szívemben, kegyelemnek Királya,
Nem találhat készületlen halálomnak órája.
Ha kebled én rejtekem, kik árhatnak énnekem?
Bízva te szent sebeidben gyozve távozhatom innen.

Hazaérkezés csütörtök, dec 16 2010 

Mostan bocsátod el Uram a te szolgádat békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet.
(Lukács 2, 29-30)

Simeonnak ezek a szavai Istent dicsoítik. Szíve vágya teljesült. Nincs több kívánsága. Ami addig hiányzott neki, az most az övé lett. Testi-lelki szemei meglátták Isten ajándékát: a Megváltót. Csak egy kisgyermeket tart karjaiban, de lelki szeme a népek Szabadítóját látja benne. O az a világosság, akinek révén a pogányok megismerik az igaz Istent. Most már békességben halhat meg az öreg Simeon. Utolsó nagy kívánsága teljesült: látta a megígért Üdvözítot. Atélte azt a csodálatos dolgot, amirol Pál Róma 5, 1-ben ír. Az Úr Jézusba vetett hit által megigazult, ezért most igazi szívbeli békessége lett Istennel. Isten megígérte ezt és megtartotta szavát. Aki hitben meglátta a Megváltót és elmondhatja: Jézus az én Szabadítóm, az nyugodtan léphet az örökkévalóság útjára. Mikor van békességünk? Ha semmi sem gyötör és semmi sem hiányzik. Sok minden nyugtalanít és gyötör minket mindaddig, amíg Jézust és benne a bunbocsánatot hit által meg nem ragadjuk. Isten Fiának értünk kiontott vére azonban minden vádat elhallgattat:

Szent vére bunt befedez,
Tisztára mossa ruhám.
Bizalmamat ebbe vetem,
Reménységem Jézus csupán.

Annak van békessége, akinek többé semmi sem hiányzik, akinek nincsenek beteljesületlen vagy nem teljesítheto kívánságai, hanem teljesen megelégedett. Csak annak van ilyen békessége, aki Jézusé. O a legnagyobb ajándék, benne Isten önmagát adja: az örök jót. Egy beteg megjegyezte: „Azelott olyan sok kínvánságom volt, ezért sohasem voltam igazán megelégedett. Most csak egyetlen kívánságom van: Jézus. O pedig az enyém.” – Aki Jézusé, azt semmi sem köti a földhöz. Nála kíván lenni, mint az apostol írja: „Kívánnék elköltözni és Krisztusnál lenni.”

Míg Jézust nem ismertem, nehéz volt a szívem.
Nem leltem segítséget, s örömöt semmiben.
De hogy Ot megtaláltam, elmúlt minden bajom,
Úgy énekel a szívem, úgy zeng folyvást dalom!
Úgy énekel a szívem, ragyog minden napom,
Boldog vagyok, mert Jézust majd ott fenn megláthatom!

Ha Isten kiűzi, te ne tűrd meg! csütörtök, dec 16 2010 

?Ki fogjátok űzni a kánaániakat, még ha vas harci kocsijaik vannak is,
és ha erősek is” (Józs 17,18).

Ha biztosak vagyunk a győzelemben, vitéz tettekre bátorodunk.
Ilyenkor hittel vonul az ember a harcba és bátran tör előre ott is,
ahol különben félne. Mi a bennünk és körülöttünk lévő gonosszal
háborúskodunk, és biztosaknak kellene lennünk abban, hogy győzni
fogunk, és hogy ez a győzelem Krisztus érdeméért lehet a miénk. Nem a
vereség tudatában indulunk a küzdelembe, hanem hogy győzünk, és így
győzni is fogunk. Isten kegyelmének végtelen hatalma támogatja a
gonosz minden formája elleni harcot, ezért lehetünk biztosak a
győzelemben.
Némelyik bűnünk már ?vas harci kocsivá” keményedett
vérmérsékletünkben, korábbi szokásainkban, kapcsolatainkban és
elfoglaltságunkban. Ennek ellenére le kell győznünk azokat. Akkor is,
ha igen erősek, mi pedig hozzájuk képest nagyon gyengék vagyunk. Isten
nevében nekünk kell felülkerekednünk, és ez sikerülni is fog. Ha csak
egy bűn is uralkodik rajtunk, már nem vagyunk az Úr szabad gyermekei.
Aki rab, az rab, legyen bár csak egy lánccal megkötve. Nem mehetünk a
mennybe, ha az az egy bűn uralkodik rajtunk, hiszen a szentekről meg
van írva: ?A bűnnek nem lesz többé uralma rajtatok”. Fel hát,
pusztítsunk ki minden ?kánaánitát”, törjük darabokra a vas harci
kocsikat! A Seregek Ura velünk van, ki állhatna ellen bűnt összezúzó
hatalmának.

Világbéke csütörtök, dec 16 2010 

?Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket.
Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul” (Ézs 2,4).

Bárcsak már itt lenne ez a boldog idő! Most fegyverkeznek a népek,
egyre borzalmasabb fegyvereket találnak fel, mintha az ember fő célja
az lenne, hogy embertársai milliárdjait elpusztítsa. Egyszer azonban
béke lesz, olyan mindent átható és igazi béke, hogy a harci
szerszámokból jobb célokra alkalmas eszközöket formálnak.
De hogyan lesz ez lehetséges? A gazdaság fejlesztésével? A kultúra
emelésével? Tárgyalások és szerződések útján? Bizonnyal nem! A múlt
tapasztalatai alapján nem bízhatunk ilyen gyenge eszközökben. A béke
csak a Békesség Fejedelmének uralkodása alatt valósulhat meg. Amikor
Ő tanítja az embereket Szent Szelleme által, Ő újítja meg szívüket
kegyelméből, és egyedül Ő uralkodik fölöttük hatalmasan. Akkor
felhagynak majd az emberek azzal, hogy egymást megrontsák,
tönkretegyék és megöljék. A felhevült indulatú ember szörnyeteggé tud
lenni, de Krisztus ezt a vadállatot báránnyá tudja változtatni.
Átformálja az ember szívét és eltűnik belőle a vérszomj. Kedves
olvasóm, könyörögj ma a békesség Urához és adományozójához, hogy
sietve vessen véget minden háborúskodásnak, és hozza el a békességet
az egész világ számára.

« Előző oldalKövetkező oldal »