?Jeremiás elhívása napjától kezdve szolgálata végéig ťpróbálóŤ-ként és ťőrállóŤ-ként állt Júda előtt… Félénk és tartózkodó természetéből adódóan vágyott a visszavonult élet békéjére és nyugalmára, ahol nem kell látnia szeretett népének megátalkodottságát… ťBárcsak a pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlükŤ (Jer. 9:1?2). Kegyetlen gúnyolódásokat kellett elviselnie. Érzékeny lelkét át meg átjárták a gúnyos megjegyzések nyilai. Azok sebezték meg, akik semmibe vették tanításait, és nem tulajdonítottak jelentőséget annak, hogy felelősséget érez megtérésükért. ťEgész népemnek csúfjává lettemŤ ? mondja ? ťés gúnydalukká napestig…Ť

A lelkiismeretes próféta azonban naponként erőt kapott mindezeknek az elviseléséhez. ťAz Úr velem van, mint hatalmas hős ? jelentette ki hittel ?, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek…Ť (Jer. 20:11) Amikor ki kellett innia a szenvedés és a fájdalom poharát, felidézte emlékezetében mindazt, amit Isten érte tett, és diadalmasan mondta: ťAz Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk, mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!… Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, ezért benne bízom… Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáigŤ (Jer.sir. 3:18, 22?26).?

(Próféták és királyok, Jeremiás c. fejezetből)

Reklámok