2010. december 4. szombat, dec 4 2010 

Uram! Add életembe Jóságodat, hogy az igazság ösvényén járhassak, s kiszámíthatóvá váljak a Te Mennyei Országod, mások és önmagam számára is. Ámen.

Uram! Add értenem akaratodat, hogy teljességgel élhessem életemet, embertársaim javára, s a Te dicsőségedre! Ámen

„Uram add, hogy a szívemben ott legyen az a mustármagnyi hit, és hogy életem részévé váljon. Én nem akarok nélküled élni, barátod szeretnék lenni. Vezess ma is közelebb Magadhoz, hogy megtapasztaljam a Te szeretetedet, jóságodat, hosszútűrésedet. Köszönöm, hogy gyermekeddé fogattál és olyan sok jóval megajándékoztál. Ámen

Uram! Add, hogy a szolgáló lelkületben felfedezhessem a lélek emelkedését, s add, hogy tudjak kicsivé válni, hogy bevégezhesd parányi múlandó életeben azt, amit sorsomban nekem rendeltél! Ámen

Uram! Add, hogy a Tőled kapott szeretettel betölthessem parancsolataidat, s hogy elrejtettségeddel soha ne kérkedjek, hanem erőt merítve belőle másokért élhessek! Ámen

Uram! Add, hogy a világot a Tőled kapott szeretettel lássam! Ámen

URam! Add, hogy akaratod szerint döntsek, s ezzel mások és a magam javát is szolgáljam, a Te dicsőségedre! Ámen

Uram! Add, hogy álmaim a Te terveid legyenek, s életem a Te ajándékod! Ámen

2010. december 3. szombat, dec 4 2010 

Uram! A Te ígéreted miatt nem fogyatkozik el a hitem, mert Te velem vagy minden napon… A Te kegyelmedben bízva élem napjaimat, s bátorítok másokat, miközben magam is bátorításodra szorulok. Légy velem, segíts meg ezen a mai napon is, hogy minden dolgom a tetszésedre és dicsőségedre történjen! Ámen.

Uram! A világ zaját halkítsd el kegyelmeddel, s szereteted szimfóniájának hangjaival szabadíts meg engem! Ámen

Uram! Add a Te békédet, hogy békében legyek a világgal, s önmagammal! Ámen

Uram! Add a Te békédet nekem, hogy alkalmassá váljak a szolgáló szeretetre embertársaim felé! Ámen

Uram! Add a Te bocsánatodat, hogy élhessünk általa! Ámen.

Uram! Add Benned megtalálnom sorsomat, hogy teljességgel élhessem életemet! Ámen

Uram! Add bölcsen élni ifjú éveimet, hogy ha egyszer megöregedhetem, akkor ne perlekedhessek Veled ifjúságom miatt! Ámen

Uram! Add bölcsen élni napjaimat, hogy örömmel vegyem az időt, melyet nekem, s szeretteimnek ajándékoztál! Ámen.

2010. december 2. szombat, dec 4 2010 

Uram! A bűn valósága szétszakítja azokat a kapcsolatainkat, melyeket boldogságunkra és életünk kiteljesedésére alkottál. Kérünk Téged, légy közöttünk, hogy meggyógyuljunk önzésünkből, s a Te utadon járhassunk! Ámen

Uram! A hitetlenség, a reménytelenség, a szeretetlenség hályoga homályosítja el sokszor látásunkat… Gyógyíts meg Uram mindnyájunkat, hogy Neked tetszően éljük életünket, s tükröződhessen rajtunk kegyelmed, lelkünk megnyugvására! Ámen

Uram! A kettős életünkkel nem tudunk célegyenest futni. Kérünk, szabadíts meg mindentől, ami ebben akadályoz. Könyörülj rajtunk, hogy meglássuk, és tegyük le az akadályt, hogy valóban tudjunk továbbmenni. Add meg, hogy az életünk Lelked által, igéden keresztül célegyenesen Hozzád jusson. Ámen.

Uram! A kihívások között légy velem szereteteddel, hogy erős lehessek, s erősíts meg kegyelmeddel, hogy alázatos maradhassak! Ámen.

Uram! A legnagyobb gazdagsággal ajándékoztál meg: az Élettel! Köszönöm, hogy életre keltettél, gondolkodó érző lénnyé tettél. Segíts, hogy betölthessem akaratodat, s felfedezhessem létem minden olyan csodáját, amit számomra elkészítettél! Ámen.

Uram! A másokkal való egységet keresem, s próbálkozásaimmal gyakran mégis egyedül maradok. Istenem, segíts engem elmélyülni Tebenned, hogy alázatosan fogadva Igédet, a Szentlélek munkája által egyértelművé váljak ne csak mások, de önmagam számára is! Ámen

Uram, a mi kapzsi szívünk mindig a magáét keresi családban is, a férjemnél, a gyermekeimnél is. Ha egyszer majd látni fogunk, az maga a kárhozat lesz. Egy életet éltem végig mindig csak azzal, hogy mit kaphatok. Te, Aki azt mondtad, hogy jobb adni, mint kapni, taníts meg erre a jobbra. Nevedért kérünk. Ámen.

Uram! A mindennapi imádság lehetőségét adtad nekem, s én alig élek vele. Tudom, hogy szavak nélkül is megértesz, de mégis jó nekem, ha kimondhatom előtted gondolataimat. Kérlek szólj hozzám ezután is életem minden dolgán keresztül, hogy Benned megtaláljam életem értelmét! Ámen.

2010. december 1. szombat, dec 4 2010 

Úr Jézus Krisztus! Sötét ez a világ, és nem akarjuk észrevenni a te fényedet! Világíts rá bűneinkre, hogy azokat letehessük a keresztedhez, hogy aztán teljes fényeddel világíthass rajtunk keresztül embertársaink felé. Ámen.

ÚR JÉZUS KRISZTUS! TE jól ismersz bennünket s azt is jól tudod, hányszor tartottuk ISTEN szerint való cselekedetnek viselt dolgainkat, vallásos érzéseinket, érdemszerzőnek vélt tetteinket. Bocsásd meg mind / a JÉZUS KRISZTUSÉRT / s vonj a SZENTLÉLEK világosságába sötétségünkből, hogy bűnbánattal Eléd borulva mi is megkérdezhessük egyen-egyenként: “Mit akarsz, hogy cselekedjem?” Hisszük s köszönjük, hogy feleletre méltatsz és fölemelsz. Ámen.

Úr Jézus Krisztus! Tedd nyilvánvalóvá tetteidet személyes életünkben, hogy minden dolgunk a te dicsőségedre legyen!

ÚR JÉZUS KRISZTUS! Tudjuk, hogy önmagunk megismerésénél nincsen nehezebb feladat a világon. Egyedül a Te szereteted és csodáid tükrében láthatjuk meg igazán, kik és milyenek vagyunk. Értünk hozott áldozatod tanúskodik róla, mennyi bűnünkért kellett meghalnod a kereszten. Áldunk érte, hogy nem utáltál meg, nem mondtál le rólunk és megváltottál minket ISTENNEK, A MI ATYÁNKNAK. Ámen.

Úr Jézus Krisztus!
Úrnak mondalak, Úrnak nevezlek.
De mégis olyan sokszor szabadítom fel magamat
a Te hatalmad alól.
Aztán megbánom. Mindig megbánom.
Utólag.
Pedig ha nem Te vagy az Úr
az életemben,
ebben az országban,
az egész teremtett világon,
akkor minden
relatívvá,
viszonylagossá válik.
Akkor minden értékét veszti.
Úr Jézus Krisztus!
Uram! Szabadítóm!
Kérlek, ments meg
nélküled-való önmagamtól!
… hogy szabad legyek.
Szabad:
a Te hatalmadba odaszánni az életem.
Szabad:
Téged tekinteni Úrnak, egyedüli Úrnak az életemben.
Hogy kesergő lemondás helyett,
örömteli reménységgé váljon az imádságom:
„Legyen meg a Te akaratod!”
Ámen!
/Hajdú Zoltán Levente/

Úr Jézus, segíts szeretnünk az igazságot, és mindig az igazat szólnunk szeretetben. (Ef 4,15) Hadd tükrözze életünk és szavaink mások felé mindennap a te igazságodat és szeretetedet. Ámen.

Úr Jézus! Szívem hálára szólít azért, mert megismerhettelek, és az el nem múló szeretetedért, amit Tőled kapunk. Bocsáss meg, hogy mégis oly gyakran megfeledkeztem rólad. Tudom, nem vagyok méltó a szeretetedre, mégis hozzád kiáltok, mert Nálad csendesedik meg lelkem, vigasztalódik szívem, mert Te vagy az igazság és az élet. Ámen!
(B.L.)

Úr Jézus, taníts minket mérhetetlen szereteteddel, hogy mi is tudjunk szeretni Téged,s örvendezve Néked szenteljük életünket.
(Spurgeon)

HOL KÉSZÍTSÉTEK? szombat, dec 4 2010 

“A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek.” Ézsaiás 40,3

Jön a vigasztalás, jön a megoldás – készítsétek az útját! Hova jön Jézus? Az Ige szerint a pusztába. Nézzünk körül, igaz-e, hogy az élet, amiben vagyunk, mérhetetlen nagy puszta? Nemrégen egy ideggyógyintézetbe kellett elmennem. Szépen berendezett, modern intézet volt, kis várószobákkal. Ott lett valóság számomra, hogy kidíszített puszta az egész. A mai korban minden ember próbálja szépíteni a lakását, életkörülményeit kényelmesebbé tenni – olyanná, amiben jó élni -, és rettenetes, hogy se jobb, se más nem lesz ettől. Minden vona- lon csak az önzés uralkodik, és senkinek nem fáj a másik ember baja, szenvedése. Micsoda pusztává tud lenni egy otthon, és benne a házasság. Már nincs egy kedves szó sem, csak durva, fájó, goromba mondatok. Nem így indultatok egyszer az úrasztala elől. Akkor azt gondoltátok, csupa boldogság lesz minden. Hogy lett ilyen pusztává? Olyan puszta is van, ahol már kemény szó sem hangzik. Csak hallgatás van. Nem érdemes beszélni, úgysem értjük meg egymást. Gondoljatok bele, ilyen pusztaságban nőnek fel gyerekek. Még beljebb kell mennünk, mert az igazi puszta a lelkedben van. A gondolatok pusztája! Amikor csak a saját sérelmeidre gondolsz, amikor nincs más gondolatod, csak nekem, meg velem, és rólam. Ahogy élsz, mered-e mondani, hogy szeretsz és megér-tesz-e egyáltalán valakit? Mérhetetlen puszta a hitbeli életed! Olvasod az Igét, mert megszoktad. Imádkozol, mert megtanítottak rá. De nincs közösséged Jézussal. Halld meg az adventi üzenetet: Jézus jön! Készítsétek hát az útját!

A VIGASZTALÓ szombat, dec 4 2010 

“Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek.” Ézsaiás 40,1

Nagyon szeretem az adventet, Jézus várásának idejét. Olyan jó olvasni: “Vigasztaljátok népemet.” Isten gyermekeinek, Isten népének nagyon nagy szüksége van a vigasztalásra. Az Ige megmondja, hogy miért. “Kétszeresen sújtotta őt az Úr minden bűneiért.” Belsőleg és külsőleg is. Abban a pillanatban, amikor vétkeztem, belül ott van a szomorúság, az örömtelenség, az elveszett mennyország. Külsőleg is megvannak a következményei. Az ember sokféleképpen akar vigasztalódni. Szórakozással, utazással, munkával. Figyelmét megpróbálja elterelni hogy ne gondoljon arra, ami fáj és ami nyugtalanítja. Isten nem így vigasztal. Az ő vigasztalása megoldás. Nem csillapító, hanem egy életreszóló megoldás. Azt a vigasztalást, Akit ő küldött erre a földre, úgy hívják, hogy Jézus. Vele akar vigasztalni bennünket. Nem is csak vigasztalni – megvigasztalni. Rajtunk semmi más nem segít, csak Isten szava. Emberi szó semmit nem ér. Amikor embereknél keres valaki vigasztalást, úgy jön vissza: rosszabb, mint volt. A samáriai asszony is embereknél keresett vigasztalást. Élete akkor oldódott meg, amikor kimondta: “Tudom, hogy Messiás jő… mikor az eljő, megjelent nékünk mindent” (Jn 4,25). Amikor igazán hozzád ér Jézus, akkor a legelső, amit tesz, hogy megjelent néked mindent. Jelenné teszi a múltat. Eszedbe jutnak dolgok, amiket cselekedtél. Egyszer csak ott van előtted, amit rég elfelejtettél. Jézus azt mondja az asszonynak: “Én vagyok az, aki veled beszélek.” Engedd, hadd beszéljen veled is, hogy igazi karácsonyod lehessen.

ÖRÖMÜZENET szombat, dec 4 2010 

“Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod.” Zakariás 9,9

Adventnek ez az Ige az örömüzenete, a vezérigéje. Így mondja a Zsoltárok 40,8: “Íme jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem.” Evangéliumként olvasd, hogy jön Jézus. Hangzik az ígéretek sokasága: “Gyermek születik nékünk, Fiú adatik nékünk” (Ézs 9,6). “De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy Júda ezrei között: belőled származik nékem, aki uralkodó az Izráelen” (Mik 2,5). Szinte hallani lehet az Ószövetség végén a lépéseket – jön! Angyalok hirdetik, ég és föld ujjong, betlehemi pásztorok, napkeleti bölcsek, mind-mind mondják: jön! Jön a betlehemi gyermek! Kinyitottad-e már Előtte a szíved ajtaját? Jézus hívő gyülekezetnek mondja a Jelenések könyvében: “Az ajtó előtt állok és zörgetek.” Talán vannak még csukott ajtók az életedben. Kérdezd meg: Uram, hol nyithatnék még újabb ajtót Neked? – hogy ne kelljen tovább búsan várnod. Lehet, hogy régen ott áll már az anyagi életed vagy a gondolatvilágod ajtaja előtt. Mennyire csukott sokszor a Szentlélek előtt a legbelső ajtó. Belenéztél-e már abba, hogy mennyi mindent megteszel – de miért? Igazán az Úrért, igazán az iránta való szeretetből? Igazán azért, hogy ő legyen a Király az életedben? Csak akkor oldódik meg minden nálatok, ha ő lesz a Messiás, a Felkent, a Király! Ha alárendelitek magatokat uralmának, elkezdődik nálatok is a békeuralom. Bár lehetnél az a valaki, aki teljes szívből és egészen megnyitja az ajtót, hogy az a kereszten átszögezett kéz ne zörgessen hiába.

ADVENTI AJTÓ szombat, dec 4 2010 

“Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek.” Jelenések 3,20 Az ajtó egy különös valami. Elválaszt és összeköt. Az ember és Isten közötti ajtót azonnal a bűneset után az ember zárta be. Öltözött, bújt, magára zárta az ajtót. Milyen őszintén el lehetett volna még akkor mindent mondani az Úrnak. Hiszen ő kérdezett: “Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak?” (1Móz 3,11). Isten még kereste a kapcsolatot az emberrel, ő még zörgetett. Jól tudta, mi történt, mégis zörgetett. Az ember pedig hazugságaival, kifogásaival bezárta az ajtót. Azóta minden ember zárkózott, bizalmatlan, és ez teszi tönkre az életét. Vannak dolgok, amiket nem szeretnénk, hogy kiderüljenek. Ha beszélünk, sok minden világosságra jön. Inkább nem nyitom ki a számat. A bűneset után elkezdődött a képmutatás, ami azóta is tart. Aztán Isten is bezárta az ajtót. Az Éden ajtajába odaállította a Kérubokat. Megszűnt a közösség Istennel. Négyezer év zárt ajtók mögött! A négy adventi gyertya a négy évezredet jelképezi. Jönnek a próféták, hangzik az Ige, vannak kijelentések, ígéretek. De igazi mély kapcsolat nincsen. Nincs Atya! Nincs szeretet, nincs igazi öröm! Lehet így élni?! Kinyílik-e még egyszer ez az ajtó? Ki nyithatja ki? Aki vétkezett? Nem, Testvér – csak az Isten-ember, Aki Isten és ember. Az ő áldozata az Emberfiának áldozata. ő mondja ki a döntő szót: “Elvégeztetett!” A templom kárpitja, a csukott ajtó a tetejétől az aljáig kettérepedt. Megnyílt az ajtó! Lehet bemenni. Tudsz-e örülni annak, hogy Jézus nevében mehetsz az Atyához? Jézus a testének kárpitján át megy az Atya elé. Bemutatja az áldozatot, és Isten megbékél az emberrel.

AZ ELLENSZEGÜLÉS TÖRVÉNYE szombat, dec 4 2010 

“Aki győz…” (Jel 2,7).

Lehetetlen harc nélkül élni mind a természet, mind a kegyelem világában. Ellenségeskedés az alapja a természeti, értelmi, erkölcsi és szellemi életnek is. Ezt bizonyítja az élet. Az egészség sem más, mint egyensúly a fizikai életünk és a külső világ között, és csak elégséges belső életerő tarthatja fenn a külső dolgokkal szemben. A fizikai életemen kívül eső dolgok mind halálra szánnak engem. Ugyanazok a dolgok, amelyek amíg élek fenntartanak, felbomlasztanak, amikor meghalok. Ha elég erőm van a harcra, megteremtem az egészség egyensúlyát.

Így van ez az értelmi élettel is. Ha azt akarom, hogy értelmi életem erőteljes legyen, küzdenem kell; csak így jön létre az egyensúly, amit gondolatnak hívunk.

Erkölcsi téren is így van. Ami nem az erény tulajdonsága, az mind ellensége bennem az erénynek, és erkölcsi erőmtől függ, hogy legyőzöm-e ezt az ellenséget. Ha igen, akkor létrejön az erény bennem. Amint felvettem a harcot, már erkölcsös lettem. Senki sem azért erényes, mert másként nem tehet, hanem mert harc árán szerezte meg.

Ez igaz szellemi téren is. Jézus mondta: “E világon nyomorúságtok lesz” – azaz minden, ami nem szellemi, vesztemre tör, és le akar győzni; – “de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33). Meg kell tanulnom visszaverni a támadásokat, és így lesz meg az egyensúly: a szentség; így már öröm szembenézni a támadásokkal.

A szentség adja az egyensúlyt adottságom és Isten törvénye között, így jutott ez kifejezésre Jézus Krisztusban is.

“SEM ERŐVEL, SEM HATALOMMAL” szombat, dec 4 2010 

“Az én beszédem és igehirdetésem pedig nem emberi bölcsességen alapuló meggyőző szavakban állott, hanem Szellemnek és erőnek a megmutatásában” (1Kor 2,4).

Ha az evangélium hirdetésénél az üdvösség útjára vonatkozó ismereteddel helyettesíted az evangélium hatalmába vetett bizalmat, ezzel megakadályozod, hogy az emberek megtalálják a szellemi valóságot. Jól vigyázz, hogy míg az üdvösség útjáról szóló ismeretedet hirdeted, te magad hiteddel Istenben gyökerezz és Őrá építs! Ne bízz abban, milyen világosan magyarázol, hanem úgy mondd el, hogy közben te magad a Szent Szellemre hagyatkozzál! Bízd rá magad Isten megmentő hatalmának bizonyosságára és Ő a saját életét fogja megteremteni hallgatóid lelkében.

Amikor végre igazán belegyökereztél a szellemi valóságba, többé semmi sem rendíthet meg. Ha csak a saját kegyes tapasztalataidnak hiszel, akkor hitedet bármi felboríthatja: azonban semmi sem rendítheti meg Istent és az Ő váltságának valóságát. Erre alapozd a hitedet és olyan örök biztonságban vagy, mint Isten. Amikor igazi, személyes kapcsolatba jutsz Jézus Krisztussal, többé nem rendülsz meg. Ez a megszentelődés értelme. Isten helyteleníti az emberi vallásos tapasztalatot, amikor úgy kezdjük nézni a megszentelődést, hogy az egy egyszeri megtapasztalás és közben elfelejtjük, hogy magát a megszentelődést is oda kell szentelnünk (Jn 17,19). Megszentelt életemet önként át kell adnom Istennek az Ő szolgálatára, hogy úgy használhasson fel, mint saját kezét és lábát.

Következő oldal »