A SZEGÉNYSÉG JÓTÉTEMÉNYE kedd, nov 30 2010 

“…megigazulnak ingyen az Ő kegyelméből…” (Róm 3,24).

Isten kegyelmének evangéliuma az ember lelkében mélységes vágyódást, de ugyanolyan mély tiltakozást is ébreszt, mert az az üzenet, amit hoz, cseppet sem kellemes. Az emberben olyanfajta gőg van, amely mindig csak adni akar, de nehezére esik elfogadni. “Testemet a vértanúságra adom, egészen Istennek szentelem: bármit szívesen megteszek, csak ne alázz le a pokolra megérett bűnössel egy sorba és ne mondd, hogy csak annyit tehetek, hogy ajándékképpen elfogadom Jézus Krisztus szabadítását.”

Tudatára kell ébrednünk annak, hogy Istentől semmit sem tudunk sem megszerezni, sem elnyerni; vagy elfogadjuk ajándékként, vagy meg kell lennünk nélküle. A legnagyobb szellemi áldás az, ha tudjuk, hogy egészen nincstelenek vagyunk, és amíg ide el nem jutunk, Urunknak nincs hatalma felettünk. Nem tehet értünk semmit, ha azt gondoljuk, hogy elég a magunk erejéből élnünk. A nincstelenség kapuján léphetünk csak be az Ő királyságába. Amíg gazdagok vagyunk, amíg van valamink és a gőg és függetlenség útján járunk, addig Isten semmit sem tehet értünk. A Szent Szellemet csak akkor nyerjük el, amikor szellemileg kiéheztünk. Az isteni természet ajándékát a Szent Szellem hozza létre bennünk. Ő adja át nekünk Jézus megelevenítő életét, amely belénk helyezi az odafelvalót, és amint ez megtörténik, felemelkedünk abba a felülről való birodalomba, ahol Jézus él (Jn 3,5).

Reklámok

ISTENNEK SZENTELD SZELLEMI ERŐDET kedd, nov 30 2010 

“…aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak” (Gal 6,14).

Ha Krisztus keresztjébe igazán belemélyedek, nem lesz belőlem önmagát figyelgető kegyeskedő, akit csak a saját tisztasága érdekel, hanem Jézus Krisztus ügye lesz a fontos és az foglalkoztat majd. Urunk nem volt remete, sem aszkéta, nem különült el a társadalomtól, de belsőleg mindig szabad volt. Közelükben volt, de egy másik világban élt. Annyira benne élt a hétköznapi életben, hogy korának vallásos emberei ezt mondták: nagyevő és borivó ember. De Urunk soha nem engedte, hogy bármi beleavatkozzék Istennek szentelt szellemi erejébe.

Meghamisítjuk az odaszentelődést, amikor tudatosan elkülönülünk dolgoktól, hogy szellemi erőnket felraktározzuk és későbbre tartalékoljuk: ez reménytelen dolog. Isten Szent Szelleme sokak bűnét eltörölte, még sincs igazi felszabadulás és teljesség az életükben. A vallásos életnek az a fajtája, amit ma mindenfelé látunk, homlokegyenest más, mint Jézus Krisztus erőteljes szentsége. “Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” A világban kell lennünk, de nem vagyunk a világból valók. Nem külsőleg, hanem életünk alapjaiban kell szabadnak lennünk tőle.

Ne engedd meg soha semminek, hogy szellemi erőd odaszentelésében feltartóztasson! Az odaszentelés a mi dolgunk. A megszentelés Istené, és nekünk szabadon, de határozottan el kell döntenünk, hogy nem érdekel más, csak ami Istent érdekli. Bonyolult dolgokat old meg, ha feltesszük a kérdést: olyan ügy-e ez, amiben Jézus Krisztus is érdekelve van? Vagy a vele szembenálló szellemiség érdekeit viszi előre?

?Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.? (Mt. 5:18) kedd, nov 30 2010 

?A tudósok nézetei, a tudomány következtetései, a többség hangja, az egyházi zsinatok hitvallásai és határozatai, külön-külön és együttvéve sem tekinthetők bizonyítéknak egy hitpont mellett, de úgyanúgy ellene sem. Mielőtt bármilyen tantételt vagy előírást elfogadnánk, kérdezzük meg, hogy ťmit szól az ÚrŤ, alkalmazzuk az Írás próbáját… Az üdvösségünk forog kockán. Minden embernek személyesen kell kutatnia a Szentírást… Azért tűnik legyőzhetetlennek sokszor a kísértés, mert nem a Szentírás fegyvereivel próbálja legyőzni Sátánt. De angyalok veszik körül azokat, akik jártasak akarnak lenni Isten dolgaiban. A bajban az angyalok emlékeztetik őket az éppen akkor szükséges igazságokra…

A próba idején fog kitűnni, hogy ki tette élete szabályává Isten Igéjét. Nyáron nem ütközik ki a különbség az örökzöld és a többi fa között. De amikor eljön a tél és a fagy, akkor az örökzöld változatlanul zöld marad, a többi fa pedig lehullatja leveleit. A kétszínű hitvallót sem lehet megkülönböztetni most az igazi kereszténytől. De küszöbön van az az idő, amikor a különbség nyilvánvaló lesz. Ha ismét feltámad az ellenségeskedés, ha újra úrrá lesz a vakbuzgóság és a vallási türelmetlenség, ha lángra lobban az üldözés, a langymelegek és a képmutatóak azonnal meginognak, és feladják a hitüket. Az igazi keresztény azonban megáll sziklaszilárdan. Hite még erősebb, reménysége még ragyogóbb lesz, mint amilyen a jólét napjaiban volt.?

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya, c. fejezetből)

?Azért ha valaki hallja éntőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát. Ömlött az eső és eljött az árvíz, fújtak a szelek és beleütköztek abba a házba, de nem dőlt össze, mert a kősziklára építtetett.? (Mt. 7:24?25) kedd, nov 30 2010 

?Amikor Isten műve új életre kel, akkor mindig megélénkül a gonoszság fejedelmének munkája is. Most is összeszedi minden erejét a Krisztus és követői elleni végső küzdelemhez. Nemsokára tanúi lehetünk utolsó nagy csalásának. Az antikrisztus majd szemünk láttára viszi véghez bámulatos tetteit. A hamisítvány olyannyira hasonlít majd az igazihoz, hogy csakis a Szentírás által lehet különbséget tenni közöttük. Minden kijelentést és minden csodát a Biblia bizonyságtételével kell ellenőrizni. Azok, akik Isten parancsolatainak igyekeznek engedelmeskedni, gúnynak és támadásnak lesznek kitéve. Egyedül csak Isten segítségével állhatnak meg. Ahhoz, hogy el tudják viselni a rájuk váró próbát, meg kell érteniük Isten akaratát, Igéjének kinyilatkoztatásait…

Csak azok fognak mindvégig kitartani az utolsó nagy küzdelemben, akik erre az időre felvértezték az értelmüket a Biblia igazságaival. Egyszer mindenki fel kell, hogy tegye magának ezt a súlyos kérdést: Istennek engedelmeskedjem-e vagy az embereknek? A döntő óra már a küszöbön van. Szilárdan áll-e lábunk a kősziklán, Isten változhatatlan Igéjén? Ki tudunk-e tartani híven ťIsten parancsolatai és a Jézus hiteŤ mellett… (Jel. 14:12)??

(Nagy küzdelem, A Szentírás védőbástya c. fejezetéből)

?Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre… Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel, az egyedül bölcs Istennek, a mi megtartónknak, dicsőség, nagyság, erő és hatalom most és mindörökké.? (Júd. 21, 24?25) kedd, nov 30 2010 

?Sátán jól tudja, hogy a sötétség seregei a leggyengébb embert sem képesek legyőzni, ha Krisztusban marad. Ha Sátán nyíltan megmutatja magát, akkor ellenállásba ütközik és alulmarad. Ezért arra törekszik, hogy a kereszt katonáit kimozdítsa szilárd erődjükből. Ő pedig lesben áll seregével, hogy elpusztítsa azokat, akik a területére merészkednek. Csak akkor vagyunk biztonságban, ha alázatosan bízunk Istenben, és engedelmeskedünk minden parancsolatának.

Imádkozás nélkül egy napig, de még egy óráig sincs biztonságban senki sem. Különösképpen kérjünk bölcsességet az Úrtól ahhoz, hogy megértsük az ő Igéjét. Az Ige rávilágít a Kísértő mesterkedéseire, és azt is megmutatja, hogy miként lehet ezeket legyőzni. Sátán ügyesen tudja idézni a Szentírást. A saját magyarázatát fűzi az igéhez, azt remélve, hogy elbuktatja az embert. Kutassuk a Bibliát alázatos szívvel, és sohase felejtsük, hogy Istenre kell támaszkodnunk! Eközben állandóan vigyázzunk, hogy Sátán tőrbe ne csaljon. Imádkozzuk hittel és szüntelenül: ťNe vigy minket kísértésbe!Ť?

(Nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)

?Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, hogy vajon Istentől van-e, vagy én magamtól szólok?? (Jn. 7:17) kedd, nov 30 2010 

?Az Istennel szembeni bizalmatlanság, ami a valóságban ellenségeskedés vele szemben, a meg nem újult szív természetes hajlama. A hitet a Szentlélek ébreszti, a hit pedig csak akkor nő, ha ápoljuk. Senki sem válhat erős hitűvé céltudatos erőfeszítések nélkül. A hitetlenség erősödik, ha tápláljuk. Ha valaki szívesebben foglalkozik kételyeivel és kifogásaival, mint azokkal a bizonyítékokkal, amelyeket Isten adott hite erősítésére, akkor azt fogja tapasztalni, hogy egyre csak erősödnek az aggályai.

Akik kétségbe vonják Isten ígéreteit, és megkérdőjelezik kegyelmének bizonyítékait, azok meggyalázzák őt. A befolyásuk ahelyett, hogy másokat is Krisztushoz vonzana, inkább eltaszítja az embereket tőle. Ezek az emberek terméketlen fák. Szétterjesztik sötét ágaikat és eltakarják a napfényt más növényektől, amelyek elhervadnak és elpusztulnak a dermesztő árnyékban. E meddő fák olyan termést hoznak, amely az idők végéig ellenük tanúskodik. A kételkedés magvait vetik el, amelyek kifogyhatatlanul teremnek.

Akik igazán meg akarnak szabadulni kételyeiktől, azok csak egy úton járhatnak. A meg nem értett dolgok megkérdőjelezése és kicsinyes kifogásolása helyett figyeljenek a már reájuk sugárzó fényre, és nagyobb világosságot fognak kapni. Teljesítsék minden felismert kötelességüket, és akkor azokat a feladatokat is meg fogják érteni és el tudják végezni, amelyeket ma még nem látnak tisztán.?

(Nagy küzdelem, Sátán csapdái c. fejezetből)

Imádat kedd, nov 30 2010 

Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem. — Apostolok Cselekedetei 13,2.
Ez a dicsőítés imája — az Úrnak való szolgálat. Igaz, hogy Isten törődik velünk. Őt érdekli a mi sorsunk, és be akarja tölteni a szükségeinket, mivel Ő mondta nekünk, hogy kérjünk. Az én személyes megfigyelésem szerint azonban az imáink túl nagy százaléka áll abból, hogy: „Add meg nekem, add meg nekem, add meg nekem.”
Időt kell szakítanunk mind a személyes imaéletünkben, mind az összejöveteleinken a gyülekezeteinkben arra, hogy várakozzunk Istenre és szolgáljunk az Úr felé. Az ilyen légkörben tud Isten mozdulni. Ahogy szolgáltak az Úr felé és böjtöltek, a Szent Szellem kinyilvánította magát!
Isten saját gyönyörűségére teremtette az embert, azért, hogy legyen valaki, akivel közösségben lehet. Ő a mi Atyánk. Mi Istentől születtünk. Soha egyetlen földi szülő sem élvezte úgy a gyermekeivel való közösséget, mint ahogy Isten élvezi a fiaival és leányaival való közösségét.
Szakíts időt az Úr felé való szolgálatra: Imádkozz. Várakozz Istenre. Mondd meg Neki, hogy mennyire szereted Őt. Dicsőítsd Őt. Adj hálát a jóságáért és kegyelméért.

Éjféli dicsőítés kedd, nov 30 2010 

Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. — Apostolok Cselekedetei 16,25.
Az ének, a dicsőítés és a hálaadás mind együtt járnak. Pált és Silást sok korbácsütéssel megverték, börtönbe vetették, és a lábaikat kalodába zárták. Éjfélkor mégis imádkoztak és énekkel dicsőítették Istent — hangosan. A többi fogoly hallotta őket!
A legtöbb ember hasonló helyzetekben siránkozna és panaszkodna. Ha olyanok lettek volna, mint néhány mai keresztény, Silás azt mondta volna: „Pál, ott vagy még?” Pál pedig azt válaszolta volna: „Hát hol lehetnék?” Silás így panaszkodott volna: „Mit mondjak, a hátam valami borzasztóan fáj. Nem értem, miért engedte Isten, hogy ez megtörténjen velünk. Tudja, hogy Őt próbáltuk szolgálni és mindent elkövettünk, amit csak tudtunk!”
Az ilyenfajta ima még beljebb vitte volna őket a bajba — ahelyett, hogy kihozta volna! Nem Isten záratta őket a börtönbe; az ördög tette. Van itt azonban egy igazság és útmutatás, ami segíthet nekünk az éjféli órában — a megpróbáltatások, a próbatételek idején — amikor jönnek az élet viharai. Ilyenkor imádkozni kell, dicsőíteni, énekelni és hálákat adni Istennek!

Töltekezz be kedd, nov 30 2010 

Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hiszen a Szellem által szól titkokat […] Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is. Mert ha szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz? Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból. — 1Korinthus 14,2. 14–17.
Isten adott az Egyháznak egy isteni, természetfeletti módot arra, hogy beszélgessünk Ővele! Isten Szellem. Amikor nyelveken imádkozunk, közvetlen kapcsolatban vagyunk Istennel, aki Szellem! Beszélgetünk Ővele, isteni, természetfeletti módon. Ilyen módon vagyunk képesek „szellemmel mondani áldást”, és „szépen mondani áldást”.
Amikor Pál az ott lévő avatatlanról szólt, azokra gondolt, akik járatlanok a szellemi dolgokban. Ha vacsorára hívsz, és előtte azt mondod: „Kérlek, mondj áldást”, én pedig nyelveken beszélnék, nem tudhatnád, hogy mi hangzott el. Nem épülnél általa. Ezért mondta Pál, hogy ilyen helyzetben jobb értelemmel imádkozni.
Jegyezzük meg azonban, hogy Isten Igéje kijelenti: a nyelveken való imádkozás egy tökéletes módja a hálaadásnak!

Jó hálát adni kedd, nov 30 2010 

A Krisztusnak Igéje lakozzék bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala. — Kolossé 3,16. 17.
Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok.
— 1Thessalonika 5,18.

Mennyire hasonló a tegnapi és a mai igevers. A szívben való éneklés és a hálaadások egyszerűen kéz a kézben járnak egymással. Ha be vagy teljesedve a Szent Szellemmel, meg fogod tapasztalni ezt a dicsőítést, ezt a hálaadást.
Ha nem így van, annak egyszerűen csak az az oka, hogy nem vagy beteljesedve a Szellemmel. Teljesedj be! (Lásd Ján. 7,37-39. 14,16-17. Csel. 1,4-5. 2,4. 8,14-17. 10,44-46. 19,1-3. 6.) Akkor benned lesz a dicséret szelleme és a hálaadás szelleme.

« Előző oldalKövetkező oldal »