*Rendezd el, Istenem…

Rendezd el Istenem minden dolgomat,
őrizd minden bajtól kis családomat!
Tőleg kaptam őket, Te légy vigaszuk,
el ne vesszen egy sem, légy jó Pásztoruk!

Rendezd el Istenem sajgó szívemet,
el ne veszíthessen soha Tégedet!
Hitem örök mécse ki ne aludjék,
mint húsvéti gyertya, világosodjék!

Családom tagjai életükön át,
lángomról gyújthassák hitük gyertyáját.
Életük újtait ez ragyogja be,
Te élj szívükben élők Istene.

Rendezd el Istenem hajszolt életem,
szeretet Istene, lelket adj nekem!
Lelket, mely mindenben rád hagyatkozik,
Téged el nem felejt, benned megnyugszik!

Mint a szentmisében, most felajánlom
kenyerem s borom, egész családom.
Családom Főpapja Te vagy Jézusom,
egyesítsd magaddal kicsim és nagyom.

Rendezd el Istenem üdvösségemet,
irgalmad pótolja gyengeségemet!
Másban én nyugtomat ugysem találom,
életem -halálom neked ajánlom!

Mindnyájunk jó Anyja, szép Szűz Mária,
hozzád is fordulok mennynek ajtaja!
Te vidd az Úr elé minden gondomat,
oszd meg családommal boldogságodat!

*Sajó Sándor: ÚJ ÁBEL

Anyám! Kegyelmed özvegyasszony,
És szűken van a kenyerünk;
Azért én, lássa, nem panaszlom,
Hogy Káin együtt él velünk;
Kegyelmed gyermekül fogadta,
Bár nem Kegyelmed szülte őt –
Legyen testvér az Istenadta,
Ha ős törzsünkkel összenőtt;
De kikesergem a világba:
Jószívem hozzá mindhiába,
És velünk él bár egy kenyéren,
Nekem e Káin nem testvérem!

Anyám! E Káin csúf szokásból
Minden dolgomba belegázol;
Játékban, utcán, kint a páston,
E Káin sose fogja pártom;
A taligánkat sose húzza,
Mikor meg tolná, visszahúzza,
Zsebemből kicseni a gombot,
Tarisznyámból a kenyeret,
Amit én gyűjtve összehordok,
Ő széjjelszórja s kinevet;
Más kedvét ellenemre szítja,
Utcák kutyáit rám uszítja
S örül, ha folyni látja vérem, –
Nekem e Káin nem testvérem!

Anyám! Én Káint bepanaszlom…
Kegyelmed gyönge, beteg asszony,
S míg betegen nyög itt az ágyban,
Ő mért fütyül kint oly vidáman?
Ha házunk őneki is háza,
Idegenek közt mért gyalázza?
Ha idegen a lelke tőlünk,
Anyám, – Káinnal mért vesződjünk?…

Nem vagyunk senki kapcarongya,
Én nem leszek Káin bolondja, –
Anyám! Nekem már forr a vérem:
Nekem e Káin rossz testvérem, –
Anyám, így élni nem öröm…
Én Káint többé nem panaszlom,
De ezt így nem bírom sokáig,
S ha Káin jobbá most se válik,
Akkor az Isten irgalmazzon, –
Bevégzem vele nagy pöröm:
Anyám, – én Káint megölöm!

*Szabadító ima

Szeretett Atyám,
Tisztíts meg engem Fiad Vérével,
Szeretett Atyám,
Tisztíts meg Fiad Testével,
Szeretett Atyám,
Távolítsd el a gonosz lelket,
aki éppen most kísért engem.
Amen.

*Szalézi Szent Ferenc: A kereszt

Azt a keresztet, ami mostannyira nyomja válladat,
Mielőtt elküldte volna hozzád az Úr,
Mindenható szemével megvizsgálta,
Szerető irgalmával átmelegítette,
Mindkét kezével méregette,
Vajon nem nagyobb-e?
Nem nehezebb-e a te számodra,
Mint amennyit elbírsz?
Aztán megáldotta,
Szent kegyelmével,
Irgalmával megillatosította,
Reád és bátorságodra tekintett
És így érkezik a mennyből a „Kereszt”,
Mint Isten köszöntése, mint a te
Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

Reklámok