“Eljött pedig az Isten embere őhozzá…” 2Krónika 25,7

Amásia százezer vitézt fogad fel, száz tálentum ezüstért. Az “annak felette” mindig sokba kerül. Lehet, hogy erőben, időben. Még inkább az Úrral való kapcsolatunkban. Isten adott éveket, évtizedeket. Mire használod? Egyszer minden kihullik a kezedből, amit vettél. Amásia Isten drága pénzén nagyságot, dicsőséget akart venni. Itt a rettenetes váltó, amin keresztülment, és kisiklott az élete. A nagyravágyás, a gőg bepiszkolja a szívet. Ítélkezővé, kritikussá teszi. A legnagyobb magaslattá válsz saját életedben! Ézs 14,12 mondja: “Miért estél alá az égről, fényes csillag, hajnal fia!?” Amásiának mondhatják: “Levágattál a földre, aki népeken tapostál!” Isten gyermekei alább szállnak, alá… alá… alázat. Jézus mindig az utolsó úton járt. Ne akarj többet, nagyobbat! Ez a szennyes szív cselekedete! Most látszik Amásiánál, ami már nem teljes, nem tiszta szívből van. Úgy szeretem Istent, hogy küld egy embert, aki nem hízeleg, nem mond szépeket, hanem mindent megmond Amásiának. Isten csak a saját embereit tudja használni. Ő nem használ “annak felette”. Tudja, hány embere van. Más szolgáit nem használja. Amíg kettős az életed, Istennek is szolgálsz, a Mammonnak is, addig nem használhat. Ő annak felette, akik igazán Néki adták életüket, senkit nem használ. Lehet, hogy nagy képességeid vannak, de értsd meg most Isten szavát: amíg kettős szolgálatban vagy, nem használhat. Mondd ki komolyan: Uram, a bűn, a test embere voltam, az élvezetek, a dicsőség embere, önmagam embere. Szeretnék Isten emberévé lenni, aki nem szolgál másnak, csak egyedül az Úrnak.

Reklámok