“Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene hát.” Lukács 15,31-32

Az otthon maradt fiúnak minden kell, csak az Atya nem. Nem számít, hogy mindig az Atyával lehet. Most kiderül, hogy neki egy kecskegida kellett volna. Mondhatja-e most neked az Úr: Mindig velem lehetnél, nem csak a csendességben – mindig. Jézus Krisztus a szívedben él. Mindenkor Vele lehetsz. Isten neked mindent odaadhat az Ő Egyszülött Fiában, akiben mindennel megajándékozott bennünket. Érzed-e az Atya szívének fájdalmát, hogy minden kell neked, csak én nem? Az Ő szerelmes Fiának sem kedvezett, mit kellett volna még, hogy neked adjon? Még egy mondat: “örülnöd kellene”. Hát nem tud örülni. A nagyobbiknak a rettenetes öröksége: nem tud örülni. Az Atyának nem a munkád kell, nem a szolgálatod: a szíved. “Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred”, a másik, aki elbukott, aki nyomorúságban van, hazaérkezett. Nincs szíved a testvéred számára? Bárminek, amit az Úr neki ad, neked is örülnöd kellene. Egy történet, amelyiknek nincs vége. A tékozló fiú történetének a vége: “Kezdének azért vigadni.” Nem tudjuk, hogy mi történt a nagyobbik fiúval. Nem tudjuk, továbbment-e dacosan, makacson. Nem tudjuk, meg tudott-e még fordulni. Nem tudjuk, sikerült-e az Atyának a szívére beszélni. Ennek a történetnek nincs megnyugtató vége. És a tiednek?! Azt tudjuk, hogy a tékozló fiú megtért, de hogy a bátyja megtért-e? Ha magadra ismertél, menj vissza az Atyához. Lásd meg, hogy tékozlóbb vagy a tékozlónál. Még megfordulhatsz, hogy lehessen ma öröm a mennyben egy igaz ember megtérésén.

Reklámok