2010. április 24. szombat, ápr 24 2010 

Uram bocsáss meg azért, hogy nem őriztem jól a lelkemet, hogy az ördög iszonyú magvakat, gondolatokat, akaratokat, ítélkezést, bántást, haragot tudott beleszórni. Segíts, hogy sokkal éberebb lehessek. Bocsásd meg, hogy nem őriztem jól az enyéim lelkét sem, nem vigyáztam, nem figyeltem rájuk. Kérünk, hogy serkents fel mindnyájunkat. Add, hogy igazán felébredjünk, és őrhelyünkön éberen állhassunk, hogy ne vethessen tovább az ellenség. Kérünk, hadd találjuk meg még a megbánás helyét, az utat a kereszthez, hogy megtisztíthass, és megáldhass. Kérünk, könyörülj meg rajtunk! Ámen.

Uram, bocsásd meg legnagyobb bűnünket, a megszokott úrvacsorázást. Bocsásd meg, hogy mindig olyan magabiztosan mentünk asztalodhoz, mint akiknek ez jár, mint aki most valami nagy jót tesz. Bocsásd meg a bűnbánatnélküli útjainkat oda a kereszthez. Könyörülj rajtunk, hogy Lelked igazán megszomoríthasson bennünket, és úgy mehessünk, mint akik most új életet, örök életet vesznek. Köszönjük, hogy beszéltél velünk megtört testedről, mérhetetlen szeretetedről. Köszönjük, hogy füleinkkel hallottuk, és most szemeinkkel láthatjuk majd, kezeinkkel érinthetjük, és szánkkal ízlelhetjük, hogy jó vagy. Segíts úgy menni, hogy az úrvacsora lehessen most üdvösségünkre való ételünk és italunk, amire Te adtad, hogy ezután igazán tudjuk a Te dolgaidat cselekedni. Ámen.

Uram, emberileg annyira érthetetlen, hogy nekem üdvösségem lehet, és hogy neked ezért kellett iszonyatosan szenvedned, és megkóstolnod a kárhozatot. Egy élet, és egy örök élet sem lesz elég, hogy ezt megköszönjük Neked. Hadd mondjuk ezen a napon nagyon csendesen, ha megértettük keresztedet, és a mienket is ? köszönöm Úr Jézus, hogy ezt tetted értem. Ámen.

Uram, énekeltük, hogy “Jöjjön el a Te országod hozzánk!? Ezen a héten a Te országod csapatai ott állnak a határszélen. Ezen a héten meghódolhatunk egészen Neked. Az Igéd, a szereteted minden hatalmával és erejével körülvesz minket, bekerít minket, el akar foglalni. Segíts, hogy már az első reggelen feladjunk minden ellenállást. Had lehessünk egyszer majd együtt a Te országodban. Ámen.

Uram, hadd adjak hálát azért, hogy sáfárrá tettél az ellenségemen. Kérlek, taníts meg arra, hogy észrevegyem az alkalmat, amit azok készítenek, akik szidnak, akik gyaláznak, akik gonosz hazugságot mondanak ellenünk. Köszönjük, hogy van ellenség. Hadd áldjunk azért, hogy ezeken keresztül dicsőíted meg magadat. Köszönöm Uram, hogy ezen a világon minden a dicsőségedet munkálja. Hadd ragyoghasson fel rajtunk is ez a csodálatos, tiszta, fényes arcod. Adj vágyat arra, hogy elkezdjük ezt az életet. Hadd vegyük észre az alkalmat, és azonnal éljünk is vele. Segíts mindig többet adni, mint amit tőlünk várnak. Kérünk, Úr Jézus, áldj meg ilyen túláradó, gazdag élettel. Úgy szeretnénk dicsőíteni azért, hogy megadod. Úr Jézus, hagyjunk Téged élni magunkban. Adjunk Neked helyet szívünkben, a gyakorlati életünkben. Jézus Krisztus, mutasd meg magad a tieid életén keresztül ennek a világnak. Köszönjük, hogy erre választottál minket. Segíts, hogy láthatóvá légy általunk! Ámen.

Uram, hadd kérjünk, hogy vidd véghez, hogy valóban meglássuk az igazi, az egyetlen értéket: Jézus Krisztust, és az Ő értünk kiontott vérét. Köszönjük, hogy bizalommal járulhatunk a kegyelem királyi székéhez. Kérünk, készíts fel arra, hogy mindent üdvösségünkre, lelkünk épülésére, új életünk megerősödésére vehessük. Álld meg így a mai napunkat, hadd legyen közösségünk Veled, és egymással. Ámen.

Uram! Hadd kiáltsunk Hozzád a mélyből. Mi nem is tudjuk igazán, hogy milyen mélyen vagyunk. Mi azt hisszük, hogy rendben van minden. Áldunk azért, hogy a Te szemed mindent átlát. Segíts, hogy tudjunk Hozzád kiáltani, és könyörülj meg rajtunk, hogy amiért idehoztál, végezd el Lelked által. Kérünk, hogy mindenben tudjunk engedni, mindenben tudjunk elfogadni Téged. Ámen.

Uram! Kérlek, hogy ami bennem nem új még, azt cseréld ki. Úr Jézus, hadd kérjük ezt most Tőled személyesen mindannyian, hogy mindent tegyél meg velünk és bennünk, hogy valóban Te élhess, és Téged láthasson mindenki. Ez a világ már nem látni, hanem hallani akarja a Krisztust, és követni. Köszönjük, hogy a legnagyobb öröm ezen a földön, ha bennünk élsz. Szülj újjá bennünket, egyedül Neved dicsőségére. Ámen.

2010. április 23. szombat, ápr 24 2010 

Tudod Uram, mennyire félek attól, hogy a testvéreim valami elméletet fognak újra megfogni, és nem Téged. Az elmélet el fog olvadni, és ott állnak majd otthon, hogy megint nincs semmi. Nagyon kérlek azért, segíts most, hogy jól válasszunk. Tedd föl most a kérdést, hogy Krisztus, vagy én. A kettő egyszerre nem lehet. Kérlek, Jézus, segíts Téged választani. Ámen.

Uram! A kettős életünkkel nem tudunk célegyenest futni. Kérünk, szabadíts meg mindentől, ami ebben akadályoz. Könyörülj rajtunk, hogy meglássuk, és tegyük le az akadályt, hogy valóban tudjunk továbbmenni. Add meg, hogy az életünk Lelked által, igéden keresztül célegyenesen Hozzád jusson. Ámen.

Uram, a mi kapzsi szívünk mindig a magáét keresi családban is, a férjemnél, a gyermekeimnél is. Ha egyszer majd látni fogunk, az maga a kárhozat lesz. Egy életet éltem végig mindig csak azzal, hogy mit kaphatok. Te, Aki azt mondtad, hogy jobb adni, mint kapni, taníts meg erre a jobbra. Nevedért kérünk. Ámen.

Uram, aki annyiszor láttam már a magát megkeményítő embernek a rettenetes végét, kérlek, könyörülj rajtam is. Segíts, hogy meg ne keményítsem a szívemet abban, amit mondasz, és amit akarsz. Kérlek, segíts egészen alászállni, teljesen megalázkodni, egészen visszatérni Hozzád abban, amiben eltértem. Köszönjük azt az érthetetlen szeretetet, amivel ma reggel még utánunk nyúlsz. Látod, holnap már megyünk tovább. Álld meg ezt a napot a számunkra, hogy minden megtörténhessen, amiért idehoztál. Kérünk, hogy magad munkáld bennünk az engedelmességet, Lelked által. Ámen.

Uram, áldunk az erős, hatalmas kezedért, amellyel megtámogatod az elesendőt. Könyörülj rajtunk, hogy az eséseink okát most megértsük, és megtaláljuk belőle a kiutat. Ámen.

Uram, az egyetlen bűn, amire azt mondtad, ha jön a Szentlélek, megítéli a világot bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem. Ez az a bűn, ami kötözve tart minket, amivel hiábavalóvá tesszük keresztedet, győzelmedet. Kérünk, ajándékozz meg a Szentlélek által igazi győzelmes hittel. Hadd lehessünk a kereszted győzelmén át igazán szabadok. Nehogy erről a helyről is úgy menjünk tovább, hogy minden a régiben marad. Köszönjük, hogy azt akarod, hogy végre merjünk hinni, tenni. Hadd éljük át ezen a napon a Te győzelmedet. Ámen.

Uram, azért a napért áldalak, amikor beszemeztél, beoltottál. Hadd köszönjem meg azt a vágást, ami fájt. Hadd köszönjem meg az új életet, ami örömmel töltött el. Hadd kérjelek Úr Jézus, bocsásd meg, amikor nem kellőképpen engedtem Neked, amikor nem erősödhetett akaratod szerint a belém helyezett új élet. Bocsásd meg, amikor engedtem hajtani a régit, amikor igazat adtam magamnak, amikor lehetőséget adtam a hiúságomnak, a dicsvágyamnak, hogy hajtsa a mérges hajtásokat. Kérlek, könyörülj rajtunk, segíts ma nagyon világosan végignézni, mi lett ebből a szőlővesszőből. Segíts, hogy egyikünk se járjon úgy, mint az Atyának a gyönyörűséges szőlőültetése, hogy parlaggá teszik, és nem metszik. Ne engedd, hogy egyetlen gyermeked is tönkremenjen. Adj világos képet magunkról, hogy cselekedhess velünk. Szabadíts meg a hamisságtól. Hadd legyünk őszinték Veled, és egymással, az Úr Jézus nevéért. Ámen.

Uram, azt énekeltük, hogy jövünk. Segíts, hogy meg is tehessük. Te tudod, miért nem mozdul a lábunk, a szívünk. Kérünk, adj ma valóságot ebben is, hadd történhessen meg, hogy jövünk Hozzád. Hogy odaérünk, és egészen a Tieid lehetünk. Ámen.

2010. április 22. szombat, ápr 24 2010 

Lehet, Úr Jézus, hogy soha nem voltál igazán Megváltónk. Lehet, hogy az egész vallásos életünk csupa erőlködés volt, saját akarásainknak saját cselekvései. Lehet, hogy soha nem hódoltunk igazán előtted. Mutasd meg ma ezt nagyon világosan. Akik pedig befogadtak már az életükbe, hadd lássák meg, hogy valóban Úr vagy-e náluk. Segíts, hogy ne úgy meneküljünk meg, mint egy tűzön keresztül, és minden megégjen körülöttünk. Kérünk, ne legyen így egyikünkkel sem. Segíts, hogy Megváltónknak, Urunknak mondhassunk. Ámen.

Nagyon kérünk, Urunk, értesd meg velünk felfoghatatlan és érthetetlen szeretetedet. Segíts, hogy valamit megtapasztalhassunk, hogy valamit magunkévá tudjunk tenni belőle. Jézus Krisztus könyörgünk azért, hogy jelentsd ki nekünk az Istent! Ámen.

Olyan egyszerű Urunk, hogy Te mindent elévégeztél, csak hinnünk kell. És ez a legnagyobb baj, hogy ezt nem tudunk. Mindent képesek vagyunk megtenni, csak éppen hinni nem. Kérünk, hogy ezen a héten akaratodból, kegyelmedből, jó kedvedből munkáld bennünk a hitet, és az akarást. Segíts, hogy ne álljunk ellen a te munkálkodó drága kezednek, hogy bennünk is mindent elvégezhess a te dicsőségedre. Ámen.

Olyan rettenetes Uram, hogy évtizedek óta nem tudunk választani. Hány ige alkalmat éltünk már végig, és mindig megmaradtunk felemásnak. Könyörülj meg most rajtunk, hogy ne az ördögre hallgassunk. Hadd lepleződjön le most előttünk. Ne engedjük, hogy újra összedobáljon mindent, és tönkre tegyen bennünket. Segíts ma színed előtt, igéd világossága alapján jól választani ?, Téged választani! Ámen.

Segíts Uram, hogy most dobjuk el a hamisságunkat. Hamisan, hazugságokba fogózva nem mehetünk be országodba. Áldunk, hogy az első, aminek meg kell történni, hogy hamis papírjainkat eldobjuk. Hogy világosan megmondjuk: én mentem el az Atyai háztól. Hadd dobjuk most el az összes hamisságunkat, ne okoljunk embereket, akik úgy jártak, hogy az Úréi, és nem azok voltak. Kérünk Uram, hogy Lelked által munkáld most bennünk az akarást. Ne menjen el innen senki, amíg nem lesz boldog emberré, a boldog nép tagjává. Neved dicsôségére. Ámen.

Szeretnénk áldani Uram! Köszönjük, hogy előtted lehetünk, és még inkább köszönjük, hogy itt vagy, és lehetőségünk van találkozni Veled. Köszönjük, hogy szót hallhatunk Tőled, tiszta szót. Segíts, hogy szavad a szívünkig érhessen. Ámen.

Szeretnénk áldani Urunk. Köszönjük, hogy így fejezhetjük be: “Áldjad én lelkem az Urat” ? a bennünk elkezdett jó munkáért, amit bennünk kezdtél, a vágyért, amit felébresztettél bennünk. Áldunk, hogy megérthettünk valamit a Te végtelen szeretetedbôl, kegyelmedbôl. Az Életbôl, aki Te vagy. Áldunk, hogy ez az Élet bennünk akar élni, át akar sugározni a halandó testünkön. Könyörülj rajtunk, ne legyen közöttünk senki, aki visszamegy a börtönbe. Ne legyen egy sem, aki inkább választja a bús, sötét éjt, mint a ragyogó, napfényes életet, amit számunkra tartogatsz. Köszönjük, hogy azért hívtál ide, hogy elnyerjük. Segíts jól dönteni, neved dicsôségére. Ámen.

Szeretnénk hálát adni Úr Jézus, hogy vagy, hogy ismerhetünk, hogy szerethetünk. Áldunk a megváltásért, mindenért, amit Tőled kaptunk, és még kapni fogunk. Áldj meg minket, hogy ezen a héten megismerjünk Téged, hogy valóságos új életünk lehessen. Kérünk, teremts bennünket újjá, új életre. Ámen.

2010. április 21. szombat, ápr 24 2010 

Köszönjük Urunk, hogy nem kell kérdeznünk, mit adjunk Neked. Köszönjük, hogy világosan megmondottad ? a testünket kéred. Segíts Úr Jézus, hogy feltétel nélkül egészen adjuk, hogy felhasználhass bennünket. Kérünk, foglald el ezt a rongyos kis lakást, és lakjál bennünk, hogy dicsőítessék a Te Neved általunk. Ámen.

Köszönjük, Urunk, hogy nyilván vagyunk előtted, hogy szemeid előtt nem lehet semmit megjátszani. Minden vallásos törekvésünkön átlátsz, minden hazugságon, minden mesterkélt dolgunkon. Köszönjük, hogy szemeid előtt lehetünk most. Kérünk, nézz le ránk, kérünk, segíts, hogy meglássuk magunkat. Segíts, hogy már most megálljunk tűzláng szemed előtt, amelyik mindig lát. Segíts, hogy senki ne legyen közöttünk, akinek neve nem kerül be a mennyei nyilvántartásba, azok közé, akik a családodba tartoznak. Áldj meg így minket, nevedért. Ámen.

Köszönjük Urunk, hogy Téged várhatunk, és hogy a Te áldásod is vár minket. Hadd tudjunk most úgy Hozzád jutni, hogy mindent megkapjunk, amit ma nekünk szántál. Ne legyen semmi akadálya annak, hogy hívásodat meghalljuk, Igédet megértsük, és hogy teljesen befogadjunk Téged. Ámen.

Köszönöm Szentlélek Isten türelmes, nevelő szeretetedet. Áldalak, hogy mindenki, aki most engedi magát változtatni, és igazán odaszánja magát, belekerül a Te csodálatos iskoládba. Köszönjük, hogy belülről kifelé formálsz bennünket. Köszönjük, hogy a Te szent, tiszta méltóságod lesz majd látható rajtunk is. Hadd legyenek közöttünk olyanok, akik komolyan gondolják, hogy egészen, mindenestől Neked adják magukat. Ámen.

Köszönöm, Uram, hogy hosszú évekkel ezelőtt megkezdődött életemben a mennyország. Bocsáss meg, hogy az óta is annyit lőttem már. Áldalak, hogy mindig megengedted, hogy visszahulljon rám. Köszönöm Neked mindazt, ami ezért nem maradt igazi, belső öröm. Kérünk, hadd értsük most meg, hogy egyszer el kell jutni oda, hogy elfogadjuk ezt a Te áldozatodat, hogy egyszer igazán minden bűnünket, gondunkat Reád kell, hogy vessük. Hadd engedjük, hogy kijelentsd magadat, hogy Te magad mutasd meg nekünk sebeidet, úgy, ahogy a tanítványoknak mutattad, amikor feltámadtál. Köszönjük, hogy azt is mondtad, hogy békességet hirdetsz most is. Köszönjük, hogy mindnyájunknak hirdeted: béküljetek meg az Istennel! Ámen.

Köszönöm, Uram, hogy nagyon jó az igazi szőlőtőn lenni. Köszönjük a belénk áradó szeretetedet. Áldunk azért, ami nap-nap után Tőled jön. Köszönjük az örömöt, a békességet, az életet, amit árasztasz a szívünkbe. Kérünk, ne éljünk vissza szereteteddel. Segíts Úr Jézus, mert ez a legsúlyosabb ítélet. Júdás is mindent hallott, mindent elfogadott, csak éppen nem élt vele. Segíts, ne úgy legyünk itt, hogy mindent hallunk, mindent értünk, csak valahol a legmélyén nem engedünk igédnek. Kérünk, munkáld bennünk az akarást, az engedést, a Te jó kedvedből. Ámen.

Köszönöm Uram, hogy naponta tanítasz arra, mit nem adtam át neked egészen. Áldalak azért, hogy az ördögűző újad ott jár az életünkön. Hadd áldjalak, hogy mindent, de mindent ki akarsz tenni az életemből, ami magamat dicsőítő, ami nem neked szól, nem a Te dicsőségedre való. Áldj meg minket, és végezd el bennünk, hogy olyan gyermekeid lehessünk, akiken keresztül Neved megdicsőül azon a helyen, ahol élünk, és akiknek életén keresztül Téged láthat mindenki. A Te nevedért kérünk. Ámen.

Látod Uram mi lett a gyökerekbôl, látod, hogy az érzelemvilágunk mennyire téves útra vitt. Látod, hogy a számító gondolataink mennyire becsaptak. Kérünk most, hadd kerüljünk az egész elmúlt számító életünkkel Színed elé. Hadd boríthasd most igazán a fejünkre az utjainkat. Te azt mondtad, hogy hagyom nenni, de a végén útjainkat fejünkhöz vered. (Ez 9, 10). Verdd most a fejünkhöz Uram, amíg nem késő. Könyörülj rajtunk, hogy még időben az örökkévalóság útjára kerülhessünk. Áldd meg így a mai napunkat, a Te szent nevedért kérünk. Ámen.

MINDENEM A TIÉD szombat, ápr 24 2010 

“Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene hát.” Lukács 15,31-32

Az otthon maradt fiúnak minden kell, csak az Atya nem. Nem számít, hogy mindig az Atyával lehet. Most kiderül, hogy neki egy kecskegida kellett volna. Mondhatja-e most neked az Úr: Mindig velem lehetnél, nem csak a csendességben – mindig. Jézus Krisztus a szívedben él. Mindenkor Vele lehetsz. Isten neked mindent odaadhat az Ő Egyszülött Fiában, akiben mindennel megajándékozott bennünket. Érzed-e az Atya szívének fájdalmát, hogy minden kell neked, csak én nem? Az Ő szerelmes Fiának sem kedvezett, mit kellett volna még, hogy neked adjon? Még egy mondat: “örülnöd kellene”. Hát nem tud örülni. A nagyobbiknak a rettenetes öröksége: nem tud örülni. Az Atyának nem a munkád kell, nem a szolgálatod: a szíved. “Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred”, a másik, aki elbukott, aki nyomorúságban van, hazaérkezett. Nincs szíved a testvéred számára? Bárminek, amit az Úr neki ad, neked is örülnöd kellene. Egy történet, amelyiknek nincs vége. A tékozló fiú történetének a vége: “Kezdének azért vigadni.” Nem tudjuk, hogy mi történt a nagyobbik fiúval. Nem tudjuk, továbbment-e dacosan, makacson. Nem tudjuk, meg tudott-e még fordulni. Nem tudjuk, sikerült-e az Atyának a szívére beszélni. Ennek a történetnek nincs megnyugtató vége. És a tiednek?! Azt tudjuk, hogy a tékozló fiú megtért, de hogy a bátyja megtért-e? Ha magadra ismertél, menj vissza az Atyához. Lásd meg, hogy tékozlóbb vagy a tékozlónál. Még megfordulhatsz, hogy lehessen ma öröm a mennyben egy igaz ember megtérésén.

SZÁMON TARTOTT SZOLGÁLAT szombat, ápr 24 2010 

“Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vigadjak.” Lukács 15,29

“Az ő atyja kimenvén, kérlelé őt.” Milyen csodálatos az Atya, aki utána megy a fiúnak. A kisebbiknek nem ment utána, nem kérlelte. Melyik volt messzebb a kettő közül? A nagyobbik! Nem fizikailag – lelkileg! Utána ki kellett menni, és kérlelni. A kisebbik visz-sza tudott jönni, bocsánatot kért. Itt pedig majdnem az Atya kér bocsánatot. Isten úgy szereti az embert, hogy ezt is megteszi. A fiú számon tartotta szolgálatát. “Ennyi esztendőtől fogva…” Lehet, te is számon tartod, mennyit mentem, mennyit áldoztam. Szemére hányja az Atyának azt, ami a legnagyobb kegyelem és a legnagyobb ajándék, hogy szabad, hogy lehet szolgálnom Neki, hogy egyáltalán megtűr. Ez a fiú veri a mellét, amikor az Atyával beszél: Te nem tudod, hogy én mennyit, nem tartod számon, hogy én mit tettem?! Soha ne hánytorgasd fel, amit embereknek tettél, még sokkal kevésbé, amit az Úrnak tettél. Csak azok vannak feljegyezve a mennyben, amiket mi nem könyveltünk magunknak. Amit könyveltél, az a mennybe sohasem kerül be. Bár soha hasonló mondat ne hagyná el a szádat! Persze rafináltak vagyunk mi, nem mondjuk ki, csak gondoljuk. Isten olvas a gondolatainkban. A még rettenetesebb mondat: “És soha parancsolatodat át nem hágtam.” Hogy képes ezt kimondani? Kérkedik az engedelmességével. A még súlyosabb mondat: “Nékem soha nem adtál?” Kiderül az elégedetlensége. Így lesz az önigaz ember Istent káromlóvá. Gondoltad-e már, hogy neked mit nem adott Isten testiekben, lelkiekben? “Nekem nem adtál örömöt, békességet.”

A NAGYOBBIK FIÚ szombat, ápr 24 2010 

“Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt, és mikor hazajött… hallotta a zenét és táncot. És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az?” Lukács 15,25-26

Megtudjuk erről a fiúról, hogy rendes, dolgos, tisztességes, becsületes ember. Talán mondották is róla: de jó, hogy ez nem olyan tékozló, mint a másik. Reá lehet építeni. Ő volt az, aki maga is meg volt róla győződve, hogy rendes ember vagyok. Nem tudom, nem a te képed-e ez, akire így néztek? Amint ez a fiú messziről látta a kivilágított ablakokat, hallotta a vigadozást, az örömöt, már ott volt benne a felháborodás. Nélkülem?! Történhet valami nélkülem? A nagyobbiknak mindig ez a baja. Az ember nem tud örülni annak, ami nélküle történik. Szívében ott van a kételkedés, vajon jó lehet az, amiben én nem vagyok benne? A nagyobbik fiú megharagszik, nem akar bemenni a házba. A nagyobbik könnyen sértődik. Ha a saját arcod keresed, nem úgy van-e, hogy azért sértődsz meg, mert nem tisztelnek, nem törődnek veled? Mindennek a terhe rajtad van, mégis nélküled ünnepelnek. Mikor sértődtél meg utoljára?! A sértődés következő lépése a dac: most már azért sem! Amikor megtudta, mi történik odabent, biztos elkezdődött szívében a harc: be kellene menni, még ha nélkülem csinálták, akkor is. Sajnos, a küszöbön győzött benne az azért sem! És ment ki, ki az udvarra, a sötétbe. Voltatok már így? Akháb király, amikor nem kapta meg a veteményeskertet, hazament, lefeküdt, a falnak fordult (1Kir 21,4). Vele tették, aki a legnagyobb az országban? Méghozzá egy senki tette. Mennyire tud az ember háborogni: velem, velem! Még mondhatta volna a fiú, hogy bánom is én az egészet, az a lényeg, hogy hazajött! De győzött benne a dac, ellensége lesz mindennek, és megy ki a sötétbe a megsötétedett szívével.

NE LÉGY MESSZE TŐLEM szombat, ápr 24 2010 

“Születésem óta a Te gondod voltam; anyám méhétől fogva Te voltál Istenem. Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, aki segítsen.” Zsoltár 22,11-12

Nincs ember a földön, aki mondhatná, hogy anyja méhétől fogva az Úrral járt, csak Ő, az Egyetlenegy! Mindnyájan bűnben születtünk, és bűnben melengetett az anyánk. Amikor Júdással az élen elfogják Jézust, kezdődik a gúnyolódás, a szenvedés. Nem tudom, gúnyoltak-e téged úgy igazán? Mi-lyen nehéz végighallgatni, és nem válaszolni. Amikor megkötözve viszik Jézust a főpap udvarára, elhangzik az első szitok, csattan a pofon, az első ütleg, az első hamis vád. Megtörténik Péter taga-dása, a tanítványai cserbenhagyása, és Jézusnak minden fájdal-mat át kell élnie. Minden a 22. zsoltárban leírtak szerint történik. Jézus belekerült a halál torkába, de Isten megmentette onnan. Csak a torkában volt! Megdöbbentő, hogy Jézus halálánál nem Jézus halt meg, hanem a halál. Így mondja az 1Kor 15,55: “Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?” Jézus győzelmesen jön elő a halál torkából. Erről beszél a feltámadás. Jézus győzött a legnagyobb, az utolsó ellenségen, a halálon. Húsvét reggelén győztesen jön elő. A halál halt meg, Ő pedig csodálatosan, ragyogóan, győztesen feltámadott. Vajon ezek után tudsz-e még kételkedni? Van-e még lehetőséged kérdőjeleket feltenni, amikor ezer évvel Jézus halála előtt Isten Dáviddal pontosan mindent leíratott? Jézus “miért” kérdésére az ég és föld nem válaszolhat, csak a megváltott ember borulhat le, hogy Jézus váltsághalálát megköszönje. Nézzünk szembe az Igével: “Mi módon menekedünk meg, ha nem törődünk ily nagy üdvösséggel?!” (Zsid 2,3). Vedd halálos komolyan, amit az Ige mond!

ÓVÁS A LÉHASÁGTÓL szombat, ápr 24 2010 

“De ne azon örüljetek, hogy a szellemek nektek engednek” (Lk 10,20).

Minket, szolgáló testvéreket nem a világiasság buktat el, nem is a bűn, hanem a szellemi felszínesség, amely utánozza korunk vallásos mintáit és a szellemi sikerekre kacsingat. Soha semmi másnak ne hódolj, csak Isten tetszésének. Menj ki a “táboron kívül és hordozd az Ő gyalázatát” (Zsid 13,13). Jézus azt mondta tanítványainak, hogy ne a sikeres szolgálatnak örüljenek. Mégis, úgy látszik, a legtöbben közülünk csak ennek az egynek örülünk! Ott van bennünk a kalmár szellem: “Ennyi meg ennyi lélek megtért, és ennyi a megszenteltek száma, hála Istennek, most már minden rendben van”. A mi munkánk ott kezdődik, ahol Isten kegyelme lerakta az alapot. Nem mi mentjük meg az embereket, mi csak tanítványokká tesszük őket. Mind a megmentés, mind a megszentelés Isten fenséges munkája; nekünk, az Ő tanítványainak az a dolgunk, hogy addig tanítsuk az embereket, amíg teljesen megadják magukat az Úrnak. Egyetlen teljesen neki átadott élet többet ér Istennek, mint száz olyan, akik csak felébredtek a Szent Szelleme által. Mint Isten munkatársainak, szellemi jellegünket kell létrehoznunk; ez Isten bizonyságtétele munkatársairól. Isten az Ő kegyelme által felemel minket az élet magasabb színvonalára, mi pedig felelősek vagyunk azért, hogy másokban is ez történjék.

Ha a munkatárs nem él Krisztussal Istenben elrejtve (Kol 3,3), könnyen válhat tanítvány helyett felforgató diktátorrá. Közülünk sokan basáskodnak egyesek és egész gyülekezetek felett. Amikor az Úr tanítványságról beszélt, elöljáróban mindig odatette: “ha”; sohasem állította nyomatékosan: “neked meg kell tenned ezt!” Tanítványságunk szabad választásunkra van bízva.

A MUNKA MÉLTÓSÁGA szombat, ápr 24 2010 

“Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3,9).

Tartózkodj minden olyan, Istennek végzett munkától, amely elvonhatja figyelmedet magáról Istenről. Igen sok szolgáló testvér a saját munkáját imádja. A szolgálattévő egyedül Istenre összpontosítsa magát, másra ne legyen gondja. Ez azt jelenti, hogy életének többi területei értelmi, erkölcsi és szellemi vonatkozásban szabadok legyenek, mint a gyermek; de ez nem a szeszélyes, önfejű, hanem a hálás gyermek szabadsága. Akiben nem uralkodik az Istenre való figyelés, annak a szolgának könnyen feje fölé nő a munka; a testnek, szellemnek és léleknek nincs szabad tere és ennek következtében teljesen kimerül és összeroppan. Nincs szabadság és öröm az életében; idegei, feje és szíve olyan nyomasztó terhet hordoznak, hogy Isten áldása nem nyugodhat meg rajta. De az is igaz: ha Istenre vagyunk összpontosítva, akkor életünk minden területe felszabadul és egyedül Isten uralma alatt van. A munkáért nem téged terhel a felelősség; a te egyetlen felelősséged az, hogy szakadatlan, élő kapcsolatban maradj Istennel és vigyázz, nehogy bármi gátolja a vele való együtt munkálkodásodat. A megszentelődés után gyermeki szabadságban élünk, eltűntek azok a dolgok, amelyek az életet lekötve tartották. De mindig emlékezz arra, hogy egyetlen cél érdekében tette szabaddá életedet – hogy feltétel nélkül odaszánd magad munkatársadnak, az Úrnak.

Nincs jogunk meghatározni, hova kerüljünk, vagy jó előre véleményt mondani arról, mire akar minket Isten alkalmassá tenni. Isten irányít mindent, és ahova állít, ott egyetlen célunk, hogy a neki való fenntartás nélküli odaadás áradjon ki belőlünk a munkában. “Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed” (Préd 9,12).

Következő oldal »