2010. március 3. szerda, Már 3 2010 

A halk és szelíd hangok
vonzottak mindig engem,
csak hallatukra támadt
visszhang az én szívemben.

Üzenetekre várok
ma is a földi zajban,
mint ballagó zarándok,
s Igék áldása rajtam.
/Füle Lajos: A halk és szelíd hangok/

Add Uram, hogy a békesség ereje legyen velünk mindig a Lélek által, mert gyermekeink jövőjéért, és a te országodért küzdünk! Ámen
(Peternics Mihály)

“Add Uram, hogy jó lehessek,
Soha ne gyűlöljek, csak szeressek!
Virágot lássak télben, hóban,
Ne higgyek a rosszban, csak a jóban!

A kenyérnek falatját megbecsüljem,
A szenvedők könnyét letöröljem.
A holnaptól sohase féljek,
Az embernek jobb jövőt reméljek!

Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
Add, hogy higgyek Benned rendületlen,
Hogy mindig őszintén jó lehessek,
Soha ne gyűlöljek, csak szeressek.”

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság – csak az igazság –
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!

Add Uram, hogy ma minden gondolatom, szavam és tettem a Te útmutatásodat kövesse. Testvért lássak mindenkiben, bármilyen nehéz is.
(Zs.G.)

Add Urunk, hogy hálásan tudjunk gondolni a mai napra, amit megadtál nekünk és köszönjük,hogy szereteted mindig mindenhol velünk van. Hálaimánk szívünkből szálljon hozzád. Ámen

Adj nekem, Istenem, gyermeki szívet, hogy higgyek, gyöngéd szívet, hogy szeressek; erős szívet, hogy bátran cselekedjem! Adj gyermeki hitemhez biztonságérzetet, nyugalmat, a szerető gyöngédséghez tisztaságot és bensőséget, a férfias tetterőhöz alázatosságot és bizakodást! Ha mindezt megadtad nekem, ezzel már elég gazdag vagyok, s minden imámat meghallgattad.

Adj, Uram, éber szívet, hogy annak figyelmét semmi kíváncsi gondolat Tőled el ne terelje; adj nemes szívet, hogy azt semmi hitvány érzelem földre ne teperje; adj egyenes szívet, hogy azt semmiféle mellékszándék el ne görbítse, maga felé ne hajlítsa, adj erős szívet, hogy azt semmi viszontagság meg ne törje; adj szabad szívet, hogy azt semmiféle erőszakos érzelem magához ne fűzhesse. Adj, Uram, Istenem, Téged megismerő értelmet, Téged kereső buzgalmat, Téged megtaláló bölcsességet; add, hogy életem Előtted kedves legyen, állhatatosságom téged bízvást várjon; és adj bizodalmat, mely Téged végtére átkarolhasson.
(Aquinói Szent Tamás)

Reklámok

2010. március 2. szerda, Már 3 2010 

Urunk! Sokszor bolyongunk céltalanul, mert azt gondoljuk Nélküled is megtalálhatjuk életünk kérdéseire a válaszokat. Kérünk Téged, vigasztalj meg minket gondviseléseddel, hogy lelkünk nyugalmat találjon! Ámen

Urunk! Szereteted tüzét gyújtsd meg bennünk, hogy egymásnak örömére élhessünk, s futhassuk meg földi pályánkat! Ámen

Urunk! Szívünket fordítsd Feléd, hogy meglássuk utaidat! Ámen

Urunk! Te látod hová jutottunk Nélküled… Esztelen menekülésünknek vess határt, hogy észrevegyük, a megoldás Te magad vagy szereteted igazsága által! Ámen

Urunk! Te látod mennyire elfordultunk Tőled, s semmibe vettük teremtő akaratodat… Esztelen rombolásunkat csodálatos világodban állítsd meg, hogy végre vigyázzunk mindarra, amit felemelkedésünkre nekünk adtál, természetben és emberi kapcsolatainkban egyaránt! Ámen

Urunk! Te látod milyen sok haszontalanságra fecséreljük el drága időnket. “Jó lenne több idővel bírni!” – de a meglévőt sem tudjuk úgy eltölteni, ahogyan azt szeretnénk. Gátló fáradtságunkat Te vedd el, lendületet Te adj, hogy meglássuk közösségeink céljaiban a magunk eredményeit, s hangya-létünk ellenére Veled együtt hatalmas terveid megvalósulásának részesei lehessünk! Ámen

Urunk! Te látod mivé váltunk Nélküled. Segítsd mindazokat, akik meghajlanak akaratod előtt, s szolgálni kívánják teremtettségedet! Ámen

Urunk! Te vagy a Világ Világossága, nélküled nem lenne élet. Add, hogy megérthessünk valamit titkaidból, s belső bizonyossággal a szívünkben szolgálhassunk Téged! Ámen

2010. március 1. szerda, Már 3 2010 

Urunk, Istenünk! Önmagunk múlandó hatalmának bódulatából ments meg minket! Add, hogy felfedezzünk Téged, add hogy Benned rátaláljunk önmagunkra! Ámen

Urunk, Istenünk! Sok terhet veszünk vállunkra magunktól is, és Te is adsz nagy bölcsességed szerint keresztet nekünk… Add, hogy ne morgolódjunk, hanem felismerjük e kihívások mögött mennyei akaratodat, s aszerint cselekedjünk – ma is! Ámen

Urunk, Istenünk! Teremtett világod csodáit láttasd meg velünk, hogy meghalljuk hívásodat, s életünkben szétáradhasson szereteted szentsége! Ámen

Urunk, Istenünk, Teremtő Mennyei Atyánk! Te látod mindennapi küzdelmeinket, s gyakori kétségbeesett hadakozásainkat kihívásaink hullámai között. Kérünk, csendesítsd le körülöttünk a világot, hogy lelkünk csendességét mi is megleljük Tebenned! Ámen

Urunk! Kezeink csinálmányaival oly sok szenvedést okoztunk már önmagunknak. Szentlelked által terelgess minket Önmagad felé, hogy meglássuk igazságodat! Ámen

Urunk! Közösségbe teremtettél minket, hogy felfedezzük benne ajándékaidat. Adj nekünk látást, hogy észrevegyük jóságodat, s éljünk általa – mások hasznára! Ámen

Urunk! Látod botlásainkat, engedetlenségeinket, s látod azt is, hogy figyelmeztetésed ellenére zsákutcákba szaladtunk, mert hittünk a csillogásnak. Kérünk fordítsd életünket Magadhoz, hogy gondviselő szereteted életünk formálója legyen! Ámen

Urunk! Látod egyre gyorsuló ritmusú életünket, s azt is hogy akarásunk nagysága nem áll arányban elért céljainkkal. Küzdelmeinkben megfáradunk, lendületes megoldási ötleteink nagyrészével kudarcot kudarcra halmozunk. Belátom Uram, szükségem van Kegyelmedre! Megvallom, szükségem van bűnbocsájtó irgalmadra, hogy megújulhassak Általad! Ígérem Uram, szereteted fényét továbbadom, csak Szentlelked Lángját tápláld bennem! Ámen

ISTEN CSÚFOLTATIK szerda, Már 3 2010 

“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg.” Galata 6,7

Ebben a világban, amelyikben élünk, úgy látszik, hogy Isten csúfoltatik. De meg nem csúfoltatik! A Bibliát tudományosan csúfolják. Szemébe nevetnek Istennek és Ő hagyja. Mennyire nevetségesnek van beállítva a becsületesség, a hűség, mennyire kigúnyolt a tisztaság. Egy társaságban a háziasszony, amikor asztalhoz akarta ültetni vendégeit, azt mondta: járuljatok az úrasztalához. Hogy volt bátorsága az Úrnak asztalát kicsúfolni? Hány iszákos mondta: miért, hát Jézus is borrá változtatta a vizet. Volt bátorsága a szennyre ráhúzni Isten tiszta, szent Igéjét. Bizony csúfoltatik Isten úton-útfélen, felnőttektől, gyerekektől, a világtól. De leginkább a vallásos emberektől. Mert kettős életünk megcsúfolása az Istennek. A templomban hallgatod az Igét, otthon veszekszel. Ez az egész kettős élet, amikor mondod, hogy legyen meg az Ő akarata, és közben véghezviszed a saját akaratod. Azt mondod, hogy milyen jó volna már a mennyben lenni, de ha jön a betegség, egy szalmaszálba is belekapaszkodsz. Csúfoltatik Isten, mert életünk nem egyezik azzal, amit mondunk. Kinevetik a hitéletünket, mert látják fösvénységünket, anyagiasságunkat. Mert prédikál a cselekedet, és ott van a gyümölcs. Isten csúfoltatik, de nem csúfoltatik meg. Mert a vége mindennek az Ő kezében van. Szeretném, ha fölnéznénk a keresztre: mégis csúfoltatik? Igen, de csak egyetlenegyszer! Akkor is éretted meg érettem. Álltál-e már úgy a kereszt alatt, hogy érezted, ez a legnagyobb tévedés? És mégsem tévedés! Isten maga adta Jézust. Lépj rá arra az útra, amit Isten Fián keresztül nyitott a mennyországába!

NE TÉVEDJETEK! szerda, Már 3 2010 

“Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is.” Galata 6,7 (A Luther ford. szerint: “Ne tévedjetek?”)

Tévedni emberi dolog. Bocsánat, szoktuk mondani, tévedtem. Vannak komoly, életre szóló tévedések. Most Isten mondja és kéri, hogy ne tévedjetek! Az örök élet dolgában ne tévedjetek! Rettenetes dolog lenne, ha egy életen keresztül azt hinnéd, hogy rendben van minden. És döbbenten kellene majd megállapíta-nod, hogy tévedtem. Sokan mondják, hogy a halállal vége mindennek. Azután már megnyugszom. A halál nem pont, hanem vessző vagy kettőspont. A halál nem elalvás, hanem felébredés. Voltaire, a nagy francia költő haláláról olvastam, aki egy életen keresztül gúnyolta Istent, hogy nincs, amikor a küszöbön volt, egy kicsit már átlátott, és ezzel a kiáltással halt meg: örök élet van, de én elvesztem! Olyan biztosan kell tudnod, hogy Jézust elfogadtad Megváltódnak, amilyen biztosan tudod, hogy férfi vagy-e, vagy nő. Milyen rettenetes lenne, ha valaki azt mondaná: tudom én, hogy hova jutok. Aztán kiderülne: “Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7,21). Lehet Bibliával a kezedben elkárhozni, imádsággal a szádon elveszni. Lehet templomba járó élet mellett elkárhozni. Egy vallás sem üdvözít, egy cselekedet sem. Jézus Krisztus az Üdvözítő! Jézust megkérdezték, hol van Isten országa? Azt mondotta, nem itt, nem ott, tibennetek van. Testvér, benned van? Mennyország vagy pokol van belül? Azt mondja az Ige: Aki hisz a Fiúban, már üdvözült. Már benne él a mennyben. Te ott élsz már?!

A FIAMAT MEG FOGJÁK BECSÜLNI szerda, Már 3 2010 

“Minthogy pedig még egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.” Márk 12,6

Ezzel a mondattal küldte Isten Egyszülött Fiát, a legnagyobb értéket, amit tudott. Egy pillanatig nézz szembe vele, mire be-csülte Őt ez a világ. Az istállóra, mert oda fogadták be. Bár hallanád, ahogy Jézus mondja: “A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük” (Lk 9,58). Neki egyik sem volt. Nézd azt a Jézust, Akiért minden és Aki által minden lett, mindvégig szövött ruhában járt ezen a földön, míg te olyan pompásan akarsz öltözködni. Nem volt senkije és semmije. A hajót, amiben prédikált, Pétertől kellett kérnie. A kenyereket, amiket megszaporított, egy gyermek adta a kezébe. Persze az ostor az Övé volt, azt Neki fonták. A töviskorona az Övé volt, a kereszt is. Erre becsülte a világ. Szeretném, ha meglátnád, te mire becsülted? Mert neked is adta Őt Isten. Ma Isten számon kéri tőled a Fiát! Mire becsülted Őt időben, erőben, anyagiakban? Becsülted-e annyira, mint Júdás, harminc ezüstpénzre?! Az utolsó vacsorakor a tanítványok Jézus elé tolják a tálat, ami annyit jelentett, hogy Jézus a legnagyobb. Egy másik kéz is megjelenik, Vele egyszerre márt. Úr Jézus, vagyok olyan, mint Te, gondolta Júdás. Nem tudom, te mire becsülöd? Mi az, amivel Ő rendelkezik az életedben? Semmi?! Mit mondasz, amikor kéri: gyermekem, ezt a reggeli csendes órát add nekem. Talán kinyújtotta kezét a pénzed után: úgy kellene most valakin segíteni. Te azt mondtad, hogy nekem is kell. Mire becsülöd? Mi a sorrend az életedben? Ő vagy te? Állapítsd most meg! Isten színe előtt csak Jézus véréért lesz becses az életed.

MEG NEM KÖNNYÍTHETŐ MEGBÍZATÁS szerda, Már 3 2010 

“Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21,17).

Így formálódik ki a szeretet. Isten szeretete őseredeti, nem csinált, hanem ez az Ő lénye. A Szent Szellem egyesít minket Istennel, úgyhogy szeretete kifejezésre jut bennünk. Nem az a cél, hogy a lélek a benne lakozó Szent Szellem által összekapcsolódjék Istennel, hanem hogy eggyé legyünk az Atyával úgy, amint Jézus is egy volt vele. Milyen volt Jézus Krisztus egysége az Atyával? Olyan teljes, hogy az Atya leküldte Őt a földre, hogy feláldozza magát értünk. Jézus Krisztus pedig ezt mondta: “Amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket” (Jn 20,21).

Az Úr fájdalmat okozó kérdésének fényében ismeri fel Péter, hogy mennyire szereti Őt; és most az következik: “Add tovább!” Ne bizonygasd, mennyire szeretsz, ne a kapott csodálatos kijelentésekről beszélj, hanem “legeltesd az én juhaimat”. Jézusnak pedig sok rendkívül furcsa juha van, az egyik sáros, gubancos, a másik félénk és döfköd, a harmadik folyton elkóborol! Isten szeretetét lehetetlen kifárasztani és a bennem levő szeretet sem fárad ki, ha az egyetlen forrásból, belőle fakad. Isten szeretete nem veszi figyelembe a mi egyéniségünkből következő megkülönböztetéseket. Ha szeretem Uramat, akkor nem engedhetem, hogy természetes vérmérsékletem vezessen, hanem az a dolgom, hogy legeltessem az Ő juhait. Ezt a megbízatást nem lehet megkönnyíteni és nem lehet alóla kibújni. Vigyázz, nehogy meghamisítsd Isten szeretetét azzal, hogy a természetes emberi vonzalom alapján munkálkodsz, mert ez Isten szeretetének káromlásával végződik.

ÉREZTED-E AZ ÚR OKOZTA FÁJDALMAT? szerda, Már 3 2010 

“Harmadszor is mondta neki: Szeretsz-e engem?” (Jn 21,17)

Érezted-e valaha, milyen mély fájdalmat okoz az Úr, ha lelked mélyén elevenedre tapint, oda, ahol érzékenységed lakik? Az ördög sohasem sebez meg ott, sem a bűn, sem az emberi szeretet; Isten Igéjén kívül semmi sem hatol keresztül addig a mélységig. “Péter megszomorodott, hogy harmadszor is mondotta néki…” Kezdett rájönni arra, hogy az élete a maga valójában, lényegében Jézusnak volt odaszánva, és kezdte megérteni, mit jelent ez a türelmes kérdezgetés. A legcsekélyebb önámítás sem maradt meg Péter lelkében, soha többé nem csapta be magát. Nem voltak többé szenvedélyes kitörései, sem fölényeskedő bátorság vagy túláradó érzelmek. Kijelentésként fedezte fel, mennyire szereti az Urat és csodálkozva mondta: “Uram, te mindent tudsz!” Kezdte észrevenni, mennyire szerette Jézust, de már nem mondta, hogy “nézd csak ezt, meg azt…” – hogy ezzel a szeretetét bizonygassa. Az Úr kérdései lelepleznek engem önmagam előtt. Péter önmagában ismerte fel, mennyire szereti az Urat, többé semmi más nem létezett neki sem égen sem földön, csak az Úr Jézus. De ezt mindaddig nem tudta, amíg át nem járták szívét Jézus Krisztus vizsgáztató, sebet ütő kérdései. Milyen türelmesen, határozottan és ügyesen bánik Jézus Krisztus Péterrel! Sohasem tesz fel idő előtt kérdéseket. Téged is csak ritkán – talán csak egyszer – von félre egy sarokba, hogy kikerülhetetlen kérdéseivel megsebezzen. Akkor ismered fel, hogy iránta való szereteted sokkal mélyebb, mintsem hogy fogadkozással bizonyíthatnád.

A KIKERÜLHETETLEN KÉRDÉS szerda, Már 3 2010 

“Szeretsz-e engem?” (Jn 21,17)

Péter most már nem fogadkozik (Mt 26,33-35). A természetes egyéniség fogadkozik és ígérget. A személyiség szeretete azonban csak akkor mutatkozik meg, amikor Jézus Krisztusnak ez a kérdése fájdalmat okoz neki. Péter azelőtt úgy szerette Jézust, amint a természetes ember szereti a jó embert. Ez a vérmérséklet szerinti szeretet. Lehet, hogy mélyen gyökerezik az egyéniségben, de a legmélyén mégsem érinti meg a személyiségét. Az igazi szeretet sohasem fogadkozik. Jézus Krisztus mondta: “Ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt” (Mt 10,32), vagyis aki nem csupán szóval vallja meg szeretetét, hanem mindazzal, amit tesz.

Amíg ez a fájdalom nem hatol mélyre, amíg ki nem józanít minden önámításunkból, addig Isten Igéjének még nincs hatalma felettünk. Isten Igéje úgy tud sebezni, ahogy a bűn soha, mert a bűn eltompítja érzéseinket. Az Úr kérdése elmélyíti ezt az érzést és az elképzelhető leghevesebb fájdalmat okozza. Nemcsak természetünk vonalán, hanem mélyen, a személyiségünkben is megsebez. Az Úr Igéje olyan mélyre hat, hogy a lelket elválasztja a szellemtől, vagyis semmi ámítást nem tűr meg. Nem lehet lágy érzelmességgel fogadni az Úr kérdését, nem mondhatsz neki kedves szavakat, amikor egyenesen hozzád fordul, mert a seb túlságosan fáj, annyira, hogy minden egyéb aggodalmunkat kioltja. Amikor az Úr az ő Igéjével utoléri gyermekét, fájdalmat okoz, de ahol megsebez, ott ki is jelenti magát.

“Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az Ő hatalmas erejében!” (Eféz 6,10) szerda, Már 3 2010 

“Ha magad próbálod hordozni, összezúznak a terheid… Jézus tud erről és nem hagy magadra, ha te nem hagyod el Őt. Megtiszteled, ha rá, mint Teremtődre bízod lelkedet… Nem várja tőled, hogy a magad erejével hordozd a súlyos felelősségeket. Csak higgy, és meglátod Isten szabadítását.” (Bizonyságtételek VIII. kötet, 128. l.)
“A megvívandó harc a legnagyobb, amit valaha ember vívott, és abból áll, hogy a saját énünket átadjuk Isten akaratának… A ťtest és vérŤ kivánságából született régi természet nem örökölheti Isten országát. El kell hagyni régi útjainkat, öröklött hajlamainkat és eddigi szokásainkat. Aki elhatározza, hogy belép Isten lelki országába, az mind tapasztalni fogja, hogy a fékevesztett természet minden ereje és szenvedélye felvonul ellene, felerősödve a sötétség birodalmának minden hatalmasságával… Rossz szokásainkat és helytelen kívánságainkat ? melyek lényünket uralják ? nem tudjuk önerőnkből legyőzni. A saját erőtökből nem tudjátok Isten akarata alá rendelni szándékaitokat, hajlamaitokat és kivánságaitokat, de ha készek vagytok engedelmeskedni, Isten segítségetekre siet.”

(Gondolatok a Hegyibeszédről, Menjetek be a szoros kapun c. fejezetből)

Következő oldal »