MOST HISZITEK? vasárnap, feb 28 2010 

“Erről hisszük… Felelt nékik Jézus: Most hiszitek?”(Jn 16,30-31)

“Most hisszük!” – Jézus megkérdezi: “Valóban hiszitek?” “Íme eljön az óra, amikor egyedül hagytok engem.” Nem egy keresztyén munkás hagyta már magára Jézus Krisztust és a saját kötelességérzésétől, vagy a szükségérzettől hajtva fogott neki a munkának a maga feje szerint. Ennek az az oka, hogy nincs bennünk Jézus feltámadt élete. A lélek elvesztette bensőséges kapcsolatát Istennel, mert a saját elképzeléseire támaszkodott. Nem bűn ez, nem is von büntetést maga után; de amikor a lélek rájön, hogy így önmagát akadályozta meg Jézus Krisztus megértésében és annyi bonyodalmat, aggodalmat és nehézséget szerzett magának, akkor szégyenkezve és összetörve kell visszatérnie az Úrhoz.

Sokkal mélyebbre leszállva, bizalmunkat Jézus feltámadott életére kellene építeni. Meg kellene szoknunk, hogy mindent állandóan Őhozzá szabjunk; ehelyett azonban “józan eszünk” szerint döntünk, Istentől pedig azt kérjük, hogy erre adja rá áldását. De az ilyen munkát Ő nem áldhatja meg. Ez kívül esik az Ő királyi uralmán, elszakadt az igazi valóságtól. Ha kötelességből teszünk valamit, olyan irányelv szerint cselekszünk, amely ellentétes Jézus Krisztussal. “Magasabb rendű személynek” tartjuk magunkat és így szólunk: Nekem ebben az ügyben ezt meg ezt kell tennem! Így saját kötelességérzetünket ültetjük trónra Jézus feltámadt élete helyett. Ő nem azt mondta, hogy lelkiismeretünk vagy kötelességérzetünk világosságában járjunk, hanem hogy “járjunk világosságban, amint Ő maga a világosságban van” (1Jn 1,7). Amikor kötelességérzetből teszünk valamit, azt meg tudjuk indokolni, de amikor iránta való engedelmességből cselekszünk, akkor az érvelés lehetetlen. Emiatt a szent könnyen nevetségessé válhat, nem értik meg. De ezt nem is várja el. Csak Urára néz.

Reklámok

MEGSZEGÉNYÍTED JÉZUS SZOLGÁLATÁT vasárnap, feb 28 2010 

“Hol vennéd tehát az élő vizet?” (Jn 4,11)

“A kút mély!” – még sokkal mélyebb, mint amilyennek a samáriai asszony gondolta! Gondolj az emberi természet, az emberi élet, a saját magadban levő “kút” mélységére! Te is annyira megszegényítetted Jézus szolgálatát, hogy Ő már semmit sem tehet? Tegyük fel, hogy feneketlen szenvedés kútja van a szívedben; és Jézus jön és szól: “Ne nyugtalankodjék a ti szívetek” (Jn 14,27). Te mégis a válladat vonogatod és így felelsz: “Uram, ez a kút nagyon is mély, ebből nem tudsz nyugalmat és vigasztalást meríteni”. – Nem is onnan akar meríteni. Mindezt fentről hozza neked. Az emberi természet kútjából Jézus nem merít semmit. Korlátot emelünk Izráel Szentje elé, ha – megemlékezve arról, amit a múltban tehetett értünk – azt mondjuk: “Persze, nem várhatom, hogy még ezt is megtegye.” Nekünk, Jézus tanítványainak, éppen azokról a dolgokról kellene elhinnünk, hogy megteszi, amelyekhez az Ő mindenható erejére van szükség. Megszegényítjük az Ő szolgálatát, amint elfelejtjük, hogy Ő mindenható – és ennek az oka bennünk van és nem Ő benne. Készek vagyunk igénybe venni könyörületét és vigasztalását, de mindenható hatalmát már nem.

Azért vagyunk olyan szánalmas példányai a keresztyénségnek, mert nincs mindenható Krisztusunk. Vannak keresztyén tulajdonságaink és tapasztalataink, de nem bízzuk rá magunkat egészen Jézus Krisztusra. Amikor nehéz körülmények közé jutunk, megszegényítjük az Úr szolgálatát az ilyen beszéddel: “Bizonyára nem tehet semmit.” Aztán keservesen fúrunk le a mélybe és magunk próbálunk vizet szerezni. Őrizkedj attól, hogy visszasüllyedve a hitetlenségbe elégtétellel kijelentsd: “Ezt nem lehet megtenni.” Nagyon jól tudod, hogy lehet, ha Jézusra nézel. Tökéletlenséged kútja nagyon mély, de szedd össze minden erődet és nézz Őreá!

KICSINYES AGGÁLYOK JÉZUSSAL SZEMBEN vasárnap, feb 28 2010 

“Uram, nincs mivel merítened” (Jn 4,11).

Mélyen érint engem az a csoda, amiről Isten beszél, de azt már igazán nem várhatja tőlem, hogy életem apró részletkérdéseiben meg is valósítsam. Amikor meglátjuk Jézus Krisztus érdemeit, talán a kegyes fölény magatartásával mondjuk: eszményeid magasztosak és mélyen hatnak ránk, de a mindennapi életben megvalósíthatatlanok. Mindegyikünk így gondolkozik Jézus Krisztusról saját élete egyes részletkérdéseivel kapcsolatban. Jézussal szemben az ilyen aggályoskodás az olyan mulatságos kérdésekből indul ki, amelyeket némelyek akkor tesznek fel nekünk, amikor Istennel eltervezett vállalkozásainkról beszélünk. “Honnan veszed a pénzt hozzá? Hogyan gondoskodnak majd rólad?” De támadhatnak bennünk is, ha megmondjuk Jézusnak, hogy a mi esetünk kissé mégis túl nehéz neki. Nagyon szép ezt mondani: “Bízzatok az Úrban”, de az embernek élnie kell, és Jézusnak nincs mivel merítenie, nincs amiből megadja mindezt. Őrizkedj attól a kegyes csalástól, amely így szólal meg benned: “Nem Jézus miatt aggályoskodom, csak önmagam iránt vagyok bizalmatlan.” Önmagunkkal szemben nem szoktak aggályaink lenni; pontosan tudjuk, mire nem vagyunk képesek, de Jézusban kételkedünk! Szinte fáj az a gondolat, hogy Ő megteheti, amit mi nem tudunk megtenni.

Aggályaim onnan erednek, hogy magamat átkutatva akarom kitalálni: ugyan hogyan viheti Ő ezt véghez? Kérdéseim saját hitványságom mélységeiből fakadnak. Ha felfedezem magamban ezeket a kétségeket, hozzam világosságra is és valljam be: “Uram, kételkedtem benned, nem hittem, hogy bölcsességed mélyebb, mint az enyém; nem hittem, hogy mindenható hatalmad sokkal nagyobb, mint amennyit én véges értelmemmel felfoghatok.”

A SZOLGÁLAT LEMONDÁSA vasárnap, feb 28 2010 

“Még ha ti, akiket én igen szeretek, kevésbé szerettek is engem” (2Kor 12,15).

A természetes szeretet viszonzást vár, de Pál így szól: Nem bánom, hogy szerettek-e vagy nem; kész vagyok magamat megszegényíteni teljesen, nem annyira a ti érdeketekben, hanem azért, hogy Istenhez juttathassalak. “Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek” (2Kor 8,9). Pál is egészen így gondolkozott a szolgálatról: “Nem bánom, akármilyen különcködésnek tűnik, ahogyan odaadom magam, boldogan teszem.” Ez volt Pál öröme.

A gyülekezet eszménye Isten szolgájáról nem azonos Jézus Krisztus elgondolásával. Az Ő elgondolása ez: úgy szolgáljunk neki, hogy egymásnak szolgáljunk. Aki az Ő királyságában legnagyobb akar lenni, annak azt mondja, hogy legyen mindenkinek a szolgája. A szent igazi próbája nem az Ige hirdetése, hanem, hogy megmossa tanítványtársai lábait. Azaz olyan dolgokat végezzen el, amiket az emberek semmibe vesznek, Isten szemében azonban értékesek. Pálnak gyönyörűség volt odaáldoznia magát Istennek másokkal kapcsolatos céljáért: nem törődött azzal, hogy neki ez mibe kerül. Mi anyagi megjegyzésekkel állunk elő: “Ha Isten oda küldene engem – ugyan mennyi lesz a fizetés? Milyen az éghajlat? Hogyan gondoskodnak majd rólam? Utóvégre az embernek mindezzel törődnie kell!” Mindez annak a jele, hogy fenntartással szolgálunk Istennek. Pálnak nem voltak fenntartásai! Pál életének gyújtópontjában megvalósult Jézus Krisztus elgondolása az újszövetségi szentről: nem csupán az evangéliumot hirdeti, hanem mások életének táplálására megtört kenyérré és kiöntött borrá lett Jézus Krisztus kezében.

“Boldog ember az, aki hallgat engem, az én ajtóm előtt virrasztván minden nap, az én ajtóim félfáit őrizvén. Mert aki megnyer engem, nyert életet, és szerzett az Úrtól jóakaratot.” (Péld 8,34-35) vasárnap, feb 28 2010 

“Az ember önmaga ellen követi el a legnagyobb igazságtalanságot, amikor Isten akarata ellenére cselekszik és gondolkodik. A bűn útja a nyomor és pusztulás útja… Az egész menny érdeklődve figyeli az ember boldogulását. Mennyei Atyánk csak azt kívánja, hogy kerüljük azokat az élvezeteket, amelyek szenvedést és keserű csalódást okoznak, és szerencsétlenné teszik életünket, végül pedig a boldogság és a menny kapuját is bezárják előttünk. A világ Megváltója békét és nyugalmat kíván nyújtani mindazoknak, akik az élet kenyeréért jönnek hozzá. Csakis olyan kötelezettségeket hárít ránk, amelyek földi lépteinket az áldások magaslatai felé irányítják, amelyekre az engedetlenek sohasem juthatnak el. Az igazán örömteljes élet abban áll, hogy Krisztus – a dicsőség reménysége – bennünk lakozik, és ez nyilvánvalóvá is lesz jellemünkben.”

(Jézushoz vezető út, Odaadás c. fejezetből)

“(Krisztus Jézus) …amikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” “Mert amennyiben szenvedett, Ő maga is megkísértetvén, segíthet azoknak, akik megkísértetnek.” (Fil 2,8; Zsid 2,18) vasárnap, feb 28 2010 

“Sátán azt gondolta, hogy kísértéseivel megcsalhatja a világ Megváltóját, aki egy merész mozdulattal egyszercsak isteni hatalmát fogja érvényesíteni… A mennyei lények tisztelete vette körül Jézust, és felelevenedett előttük abszolút hatalma. Éppolyan nehéz feladat volt számára emberi mivoltát elfogadni, mint amilyen nehéz nekünk embereknek a megromlott emberi természet fölé emelkedni… Krisztus a legszigorúbb próbatétel alá vettetett: minden képességének teljes erejét igényelte, hogy ellenálljon a hajlamnak, amely arra késztette volna, hogy isteni hatalmát felhasználja és kiszabadítsa magát a veszedelmes helyzetekből, így diadalmaskodva a sötétség Fejedelmének hatalma felett.”

(Review and Herald, 1875. ápr. 1.)

“Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek.” (1Kor 9,24) vasárnap, feb 28 2010 

“Bármennyire buzgón és komolyan fáradozott is valamenynyi versenyfutó, a díjat mégiscsak egy kaphatta meg. Csak egyetlen kéz nyúlhatott az áhított babérkoszorú után. Gyakran megtörténhetett, hogy valakit – aki a legnagyobb erőfeszítések után már-már a díj elérésére nyújtotta ki a kezét – az utolsó pillanatban megelőzte valamelyik vetélytársa, és elragadta tőle a győzelmi jelvényt.
A keresztény élet harcában ez nem fordulhat elő. A verseny végén senkit sem érhet kudarc, aki a követelményeknek mindenben megfelelt. Mindenki győzelmet arathat, ha komolyan igyekszik, és kitartással harcol. Nemcsak a gyorsaké a futás, nemcsak az erős nyerhet csatát. A leggyengébb hívő éppúgy elnyerheti az örök élet dicsőséges koronáját, mint a legerősebb. Mindenki győztes lehet, aki Isten kegyelméből alárendeli az életét Krisztus akaratának.”

(Apostolok története, Felhívás a magasabbrendű életre c. fejezetből)

“Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek… és megállhassatok az Emberfia előtt.” (Luk 21.36) vasárnap, feb 28 2010 

“Hit által kiegyenlíthető a jellem minden fogyatékossága, megtisztítható minden foltja, helyrehozható minden hibája, fejleszthető minden jó vonása. Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy sikeresen küzdjünk a bűn ellen, és keresztény jellemet fejlesszünk. Az isteni befolyások, amelyek imáinkra válaszként éreztetik hatásukat, véghezviszik a kegyelemért folyamodó lelkében mindazt, amiért Istenhez könyörög… »Kérjetek és megadatik néktek!« (Luk 11,9)
A keresztény része a munkában az, hogy állandóan küzdjön fogyatkozásai ellen. Folyton könyörögjön Megváltójához, hogy gyógyítsa meg lelke valamennyi hibáját. A hívő önmaga nem elég bölcs, nem elég erős, hogy győzzön. E tulajdonságok az Úréi, aki megadja ezeket mindazoknak, akik alázatosan és töredelmesen könyörögnek segítségéért.”

(Apostolok története, Átalakult élet és a Hű mindhalálig c. fejezetekből)

A gyarapodás ígérete vasárnap, feb 28 2010 

Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székébe nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az Ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely megadja gyümölcsét a maga idejében, és levele nem hervad el; és minden munkájában sikeres lészen. — Zsoltárok 1,1–3.

Ha Isten Igéjének része van az életedben, és ha az Ige által meghatározott elvek szerint élsz, akkor a Biblia ígéretei megvalósulnak az életedben. Minden munkádban sikeres leszel.
Egy fordítás így adja vissza a Józsué 1,8 utolsó sorát: „…Képes leszel arra, hogy bölcsen intézd az élet dolgait.”
A Biblia azt mondja Uzziás királlyal kapcsolatban: „…mindaddig, amíg az Urat keresé, jó előmenetelt adott néki Isten.” (2Krón. 26,5)
A Biblia megjegyzi Józsefről: „…valamit cselekszik vala, az Úr áldottá tette azt.” (1Móz. 39,23)

A védelem ígérete vasárnap, feb 28 2010 

Figyelmesen olvasd el a Zsoltárok 91-et.
Pál azt mondta az egyháznak: „Isten szántóföldje (kertje, birtoka) Isten épülete vagytok.” (1Kor. 3,9)
Ez azt jelenti, hogy mi Istenéi vagyunk. Ha birtokodban van egy épület — mindegy, milyen értékű — ha az a saját otthonod, mindent el fogsz követni, hogy megvédd. Isten is — az Ő szent Igéjében — védelmet ígért nekünk.
Azt hiszem, hogy a leghatalmasabb ilyen ígéret a Zsoltárok 91-ben van. Sok évvel ezelőtt elolvastam ezt a zsoltárt svéd fordításban is. Azt találtam, hogy a 10-es vers, amelyet a King James Version így ad vissza: „Nem illet téged a veszedelem…”, a svéd változatban így szól: „semmilyen baleset nem érhet téged…”
Kutattam, és valóban megtalálható ez a jelentés az eredeti szövegben. Ezek után igényt tartottam erre a védelemre. Néhány évvel később egyszer utánaszámoltam és azt találtam, hogy közel kétmillió mérföldet vezettem autóval, mialatt prédikáltam az evangéliumot, anélkül, hogy egyet-len baleset ért volna.
Nem a vezetési tudományommal dicsekszem, én az Igével dicsekszem, a Zsoltárok 91-el. A 10-es vers így folytatódik: „…és csapás nem közelít a sátorodhoz” (lakhelyedhez). Igényeltem a versnek ezt a részét, és a 11-es verset is: „Mert az Ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.”
Isten ígéreteket tett és gondoskodott róluk. Ha a hitünk nem Isten ígéreteiben van, akkor messze a kiváltságaink alatt élünk.

« Előző oldalKövetkező oldal »