“Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.” Máté 18,28

A szolga azonnal, ahogy kiment, elfelejtette, hogy mi történt vele. Az Ige azt mondja: Aki elfeledkezik a régi bűneiből való megtisztulásról, az vak, rövidlátó. Aki elfelejti, honnan hozta ki az Úr, az tud így bánni, ahogy ez az ember bánt a szolgatársával. Így lesz beképzelt hívővé. Talán fel sem száradtak a bűnbánat könnyei, talán még ott volt az egész átélés, és már képes volt így cselekedni. “Találkozott eggyel az ő szolgatársai közül.” Csodálkoztok-e, hogy eggyel találkozott? Ő is egymaga került Isten színe elé. Azzal találkozott, aki egy semmiséggel, nullával tartozott neki ahhoz képest, amivel ő volt adós. Fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem! Nem tudom, mi az, amit nem csinálnak meg körülötted. Semmiség az egész, csak elfelejtetted, téged honnan hozott ki az Úr. Elfelejtetted, hogy megsajnált. Nagyon sokszor vagyunk az irgalmas Isten irgalmatlan szolgái, akik csak követelni tudnak a másik embertől. Egyszer nagyon komolyan mondta nekem az Úr: “Engedd szabadon a foglyaidat!” Nagyon hamar bevetjük a másik embert a börtönbe, ahogy ez a szolga is csinálta. Átélted-e már csak egyszer is, mi az, amit jogosan érdemelnél? Tudod, hogy mit engedett el neked Isten? Bárcsak elengednéd a másik torkát. Hiszen lélegzethez sem tud jutni melletted az örökös kritikádtól. Meg sem változhatnak körülöttünk emberek, mert szóval, tekintettel, hátmögötti beszéddel követelem rajta a száz dénárt. Gondold most át, kikkel szemben van követelésed?

Reklámok