2010. február 28. vasárnap, feb 28 2010 

Urunk! Halálunk órájában se hagyj el minket, akkor sem, ha mi Téged egész életünkben kerültünk! Irgalmad palástjával fedezd el istentelenségeinket, hogy még itt a földi világodban megbékélhessünk Veled, s önmagunkkal! Ámen

Urunk, Istenünk! A gonosz indulatot fékezd meg bennünk, s vess gátat embertársaink lelkében az őket is sújtó önzésnek! Ámen

Urunk, Istenünk! Engedd meg nekünk, hogy életünk ajándékait ne követeljük Tőled, hanem alázattal fogadjuk azokat, lelkünk épülésére! Ámen

Urunk, Istenünk! Gyakran elesünk, porosak és sárosak leszünk. Kívánjuk a tisztaságot, de tudjuk azt is, hogy vannak foltjaink életünkben, melyeket csak Te tudsz eltávolítani… Mosd lelkünket fehérré, mint a hó, hogy tudjunk dicsérni Téged mindenhol, s mindenben, mindenkor! Ámen

Urunk, Istenünk! Gyakran közömbösen továbblépünk csodáidon, melyekkel minden nap körülveszel minket. Termést kívánsz, s mi csak növekszünk, növekszünk önmagunk előtt, mígnem életünk fájának hatalmas árnyékától meg nem ijedünk. Tégy minket alázatossá, hogy fogadni tudjuk akaratodat, s igyekezzünk életünket termőre fordítani! Add meg nekünk a kiváltságot, hogy múltunk elrontott dolgai ne kísérthessenek, hanem felszabaduljunk a Neked való szolgálatra, s tetszésed szerint termést hozzunk eljövendő országod építésében! Ámen

Urunk, Istenünk! Gyenge akarásunkat a szépre és jóra erősítsd meg! Tégy készségessé az áldozatra, adj erőt és kitartást önmagunk és mások építésére! Ámen

Urunk, Istenünk! Közeledésünket törvényeidhez és Tehozzád áldd meg kegyelmesen, hogy kiteljesedhessünk a szolgáló életben! Ámen

Urunk, Istenünk! Láttasd meg velünk szeretetedet hétköznapjaink apró dolgaiban, hogy nagyságodra rácsodálkozva, magunk is engedelmes eszközökké formálódhassunk kezedben, mások és magunk örömére, a Te dicsőségedre! Ámen

Reklámok

2010. február 27. vasárnap, feb 28 2010 

Uram! Végre látni szeretnék, tisztán és világosan, de önzésem sötét fátylát fellebbenteni csak Te tudod. Szereteted szivárványszíneivel ajándékozz meg ma is, hogy másokra mosolyogva magam is békét nyerjek! Ámen

Uram! Végtelen sok titkod vonzásában élek. Nem értem őket, csak csodálom. Add, hogy hálás is legyek érte, s gyönge akarásomat a megértésre jutalmazd meg békességgel! Ámen.

Uram! Verejtékkel teli munkámat kérlek áldd meg ma is, hogy jóízűen ehessem mindennapi kenyeremet! Ámen

Uram! Versengő világban élünk, s néha magam is be-beállok a versengők közé. Kérlek vedd ki életemből mindazt, ami hitvány, s plántáld belém mindazt, ami épít engem, s a Te országodat is! Ámen.

Uram! Vétkeim, bűneim és mulasztásaim következményei fagyossá teszik hétköznapjaimat. Szeretnék melegedni Uram, s mások szívét is felmelegíteni! Tudom, hogy ez Nélküled lehetetlen vállalkozás, ezért Hozzád menekülök… Nyomorúságomban hallgass meg engem, s engedd hogy szereteted követeként éljek! Ámen

Uram! Vezess és tisztíts! Ámen

Uram! Vibráló világunkban oly nehéz a megállás! Segíts, hogy ne tévesszenek meg az ígéretes hamis fények, és adj szívembe hívő bizodalmat, hogy Igéd szerint élhessem mindennapjaimat, s Veled együtt útmutató bölccsé válhassak az élet országútján! Ámen

Urunk! Gondviselésedet ne vond meg tőlünk továbbra sem, engedd, hogy szereteted simogatását naponta érezzük! Ámen

2010. február 26. vasárnap, feb 28 2010 

Uram! Tőled elfordult életek boldogtalanságával találkozom naponta. Könyörülj Uram rajtuk, s irgalmadat éreztesd velem is, mert Nélküled semmi vagyok! Ámen

Uram! Törekszem életemet egyensúlyban tartani, valahol mégis elszámítom magam. Uram, kegyelmeddel ellensúlyozd hibáimat, vétkeimet, mulasztásaimat, s add, hogy megtaláljam a életemben harmóniádat, s Téged dicsérve örömmel szolgálhassak másoknak! Ámen

Uram! Tudom, hogy félelmeimen keresztül is formálsz engem. Kérlek adj nekem türelmet és értő, bölcs szívet, hogy megélhessem emberlétem csodáját gondviselő szeretetedben! Ámen.

Uram! Türelmetlen vagyok. Türelmetlen a munkámban, mert sokszor nem látom az eredményét, türelmetlen az emberi kapcsolataimban, mert nem úgy alakulnak, ahogyan szeretném, türelmetlen vagyok magammal is, mert nem nem tudom következetesen betartani azt, amit elhatároztam. Uram, ezért türelmetlen vagyok Veled is! Kérlek, újítsd meg szívemet-lelkemet, hogy Benned felüdülve, derűvel tudjak felülemelkedni hiányosságaimon, s Téged dícsérve békességet nyerjen lelkem – mindenki hasznára! Ámen

Uram! Új hetet, új napot vehetek a kezedből… Te adj erőt feladataim elvégzéséhez, figyelmet akaratod meglátására, s bölcsességet azok megcselekvésére! Ámen

Uram! Utaidat ismertesd meg velem, hogy járhassam azokat akaratod szerint! Ámen

Uram! Utaimon Te vezess, s segélj! Ámen.

Uram! Vedd el terheimet, légy erősségem mindenkor! Ámen.

2010. február 25. vasárnap, feb 28 2010 

Uram! Tiszta szívet teremts bennem! Ámen

Uram! Tisztítsd meg lelkünket, hogy önmagunk mentegetése helyett Téged dicsérjünk életünk minden napján! Ámen

Uram! Tisztítsd meg szíveinket, s kezd rajtam! Ámen

Uram! Tisztítsd meg szívemet, hogy az igazat szólja szám! Ámen

Uram! Tisztogasd szívemet, hogy helyesen dönthessek! Ámen

Uram! Titkaid vonzásában élek, s szeretnék még többet megtudni belőlük. Kérlek, add nekem Lelked ajándékait, hogy életem teljes legyen, s emberebbül tudjam megcselekedni mindazt, amit tőlem vársz! Ámen

Uram! Titkaidról időnként lebbentsd fel a fátylat, hogy erőt nyerve szereteted megtapasztalásából örömmel szolgálhassak Neked! Ámen

Uram! Titkokat gyártunk, hogy megelégítsük titkok utáni éhségünket. Add Urunk, hogy ne saját álmainkat kergessük, hanem a Te igazságodat szomjúhozzuk! Segíts minket akaratod megismerésében, hogy békességben telhessenek napjaink, s hálát tudjunk adni életünk sok-sok velünk megtörtént csodájáért! Ámen.

AZ ELENGEDÉS vasárnap, feb 28 2010 

“Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, az megtartja azt.” Lukács 9,24

Ez az igevers az életemről beszél. Biztos, hogy nem a fizikai életemről. Az élet a boldogság. Sok mindent megteszünk azért, hogy végre igazán boldogok legyünk. Azt gondoljuk, a boldogsághoz bizonyos dolgok kellenek, és azok soha nincsenek együtt. Próbálod mindenáron megszerezni, és közben az életedbe beszivárog a bűn. A boldogság nem az, amid van. A boldogság belül van, amikor a szíved énekel. Mintha egy zenélő szerkezet lenne belül. Talán voltál már úgy, hogy azt érezted, belül minden olyan jó. “Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt.” Ez Isten országa alaptörvénye. “Aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” Az egész élet titka az elengedés. Vár a kereszt – az elengedés helye. A Golgotán elhangzik egy imádság, amikor Jézus elveszíti életét éretted. Két kéz nyúlik az Atya felé: Atyám! Bocsáss meg neki! Bár lehetnél az az ember, aki jó helyen mondja el a bűneit, ott, ahol a megbocsátás helye van. Mondd el a magad kicsi imádságát, hogy Jézus imájával együtt mehessen az Atya trónja elé. Mersz-e most mindent elveszíteni, a jogaidat, a hálát, a tiszteletet, azt, hogy valaki légy? A gyermekedet mered-e elveszíteni, hogy megtalálhasd a magad és a tieid életét Isten ígérete szerint? Menj ma imádságban Jézushoz, hogy bocsánatot kérj az önző, életedet mindenáron megtartani akaró múltadra, hogy új szívvel, új örömmel és új szeretettel mehess tovább. Merjed elveszíteni az életedet, hogy megnyerd ezen a világon, és egyszer az örök életben.

GONOSZ SZOLGA vasárnap, feb 28 2010 

“Akkor előhívatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked. Nem kellett volna néked is könyörülnöd a te szolgatársadon? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának az ő vétkeit.” Máté 18,32-35

Mintha a Miatyánk mondatát hallanánk: “Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek.” Nézd, hogyan bocsátott meg Jézus, és tanuld meg nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer! Úgy, hogy említés sem lesz többet róla. Nem úgy, hogy a szemére veted újra. Nem! Úgy, mintha meg sem történt volna. Úgy, hogy a tenger mélyére veted. Olyan közöttetek a viszony, mint előtte volt. Amit nem felejtettél el, nem bocsátottad meg. Visszaeséseink legfőbb oka, hogy nem tudunk a másik embernek megbocsátani. Kétféle szabályunk van: Istennel kegyelmi vi-szonyban akarok lenni, a másik emberrel jogviszonyban. A másik fizesse meg nekem, amivel tartozik. Istennél ilyen nincs. Ezért veszítjük el a mennyet, és kerülünk vissza a börtönbe. A börtön, a hóhérok keze: saját természeted, sötét hatalmak, megkötözöttségek, amik belülről gyilkolnak. Egyetlen dolog ránt vissza a régibe: az irgalmatlanság. Ne tartsd magadat nagynak, és ne kritizálj, ne ítélj másokat. “Menthetetlen vagy, óh ember, aki ítélsz!” Menthetetlen vagy addig, amíg nem tudsz bocsánatot adni. Izráelben minden ötvenedik év az elengedés éve volt. Tudd, hogy te is kegyelemből élsz! Egyetlen dolgod van ezen a földön: a hétköznapok aprópénzére váltani azt az óriási kegyelmet, amivel Isten megajándékozott. Légy irgalmas ember!

SZOMORÚ SZOLGATÁRSAK vasárnap, feb 28 2010 

“Látván pedig a szolgatársai, amik történtek, felettébb megszomorodtak, és elmenvén mindent megjelentettek az ő uroknak, amik történtek.” Máté 18,31

Nem csodálom, hogy a szolgatársak megszomorodtak. Kérem az Urat, juttasson eszedbe mindent és mindenkit, akivel ezt tetted a száz dénárért, a semmiért, amikor neked tízezer tálentumos adósságot engedett el az Úr. Nem tudom, az angyalvilág nem szomorú-e most miattunk? Nem úgy néznek-e ránk, hogy akik a kegyelemnek ilyen nagyságát élték át – amibe angyalok kívánkoznak beletekinteni -, azok ilyenek?! Nem azt kell-e látniuk embereknek, hogy hívő létére nem lesz irgalmasabb, szeretőbb?! Sokszor a szívünk keménysége miatt nem vesszük észre, mit szenved mellettünk a másik ember. A szomorú társak: “Elmentek, és mindent megjelentettek az ő uroknak.” Hát nem tudtak mást csinálni, nem tudtak hallgatni? Mindent be kellett mindjárt súgni? Lehet, hogy most ezt gondolod. Én sem tudok mást csinálni, mint odaborulni az Úr elé, és imádságban elmondani neki mindent. Vajon a te szíved keménysége nem indított-e már sokakat arra, hogy elmenjenek az Úrhoz, és imádságban elmondjanak Neki mindent, ami nekik is fáj, amire úgy érzik, hogy az Urat is megszomorítja? Szüksége volt az Úrnak arra, hogy elmondjanak neki mindent? Nem, nem volt. Hiszen Ő úgyis lát mindent, és tud mindent. A szolgáknak van szükségük arra, hogy olyan kapcsolatban lehessenek Urukkal, hogy elsősorban Neki jelentsenek meg mindent, ami fájdalmas és szomorú a számukra egy másik ember életében.

LÉGY TÜRELEMMEL HOZZÁM vasárnap, feb 28 2010 

“Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará, hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, ami-vel tartozik.” Máté 18,29-30

Hogyhogy nem jutott eszébe annak, akinek az Úr minden adósságát elengedte, hogy ő is éppen ezekkel a szavakkal könyörgött?! Hisz ez is azt kéri: “Légy türelemmel.” Az a borzasztó, hogy pontosan ez nincs. Nem vagyok türelmes, nem tudok várni, nem adok időt a másik embernek. Türelmes vagy azok iránt, akikkel együtt élsz? Türelmes vagy a munkatársaiddal szemben? Mennyire hiányzik ez belőlünk! Azok nevében kérlek, akik körülötted élnek, hogy lásd meg a könyörgő tekintetüket, és légy türelmes hozzájuk. “De ő nem akará” – folytatja az Ige. Nincs hitel! Akinek az Úr mindent elengedett, az nem tud hitelezni. Hit kell ahhoz, hogy hitelezni tudjak. De nekünk nagyon sokszor nincs hitünk ahhoz, hogy az Úr könyörülhet egy másik emberen is. Nem volt olyan ember a földön, akire Jézus ne hittel nézett volna. Van-e hited azzal az emberrel kapcsolatban, aki neked a legtöbbet ártott, akivel szemben a legnagyobb csalódás ért? Bármit tett veled, semmi a golgotai kereszthez képest. Amit ember emberrel tehet, semmi ahhoz képest, amit az ember Jézussal tett. Ne is a másik emberhez, az Úrhoz legyen hited. Milyen jó olvasni, amit Jézus mond a kananitának: “Asszony, nagy a te hited!” Mert neki a kegyelemből elég volt egy morzsa. Ne fojtogasd, ne vond meg a levegőt a másik embertől. A hit az, amiben lélegezni tud. Előlegezd neki a hitet, és abban a percben levegőt, életet adtál neki.

FIZESD MEG NÉKEM! vasárnap, feb 28 2010 

“Kimenvén pedig az a szolga, találkozék eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral volt néki adós; és megragadván azt, fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.” Máté 18,28

A szolga azonnal, ahogy kiment, elfelejtette, hogy mi történt vele. Az Ige azt mondja: Aki elfeledkezik a régi bűneiből való megtisztulásról, az vak, rövidlátó. Aki elfelejti, honnan hozta ki az Úr, az tud így bánni, ahogy ez az ember bánt a szolgatársával. Így lesz beképzelt hívővé. Talán fel sem száradtak a bűnbánat könnyei, talán még ott volt az egész átélés, és már képes volt így cselekedni. “Találkozott eggyel az ő szolgatársai közül.” Csodálkoztok-e, hogy eggyel találkozott? Ő is egymaga került Isten színe elé. Azzal találkozott, aki egy semmiséggel, nullával tartozott neki ahhoz képest, amivel ő volt adós. Fojtogatta, mondván: Fizesd meg nékem! Nem tudom, mi az, amit nem csinálnak meg körülötted. Semmiség az egész, csak elfelejtetted, téged honnan hozott ki az Úr. Elfelejtetted, hogy megsajnált. Nagyon sokszor vagyunk az irgalmas Isten irgalmatlan szolgái, akik csak követelni tudnak a másik embertől. Egyszer nagyon komolyan mondta nekem az Úr: “Engedd szabadon a foglyaidat!” Nagyon hamar bevetjük a másik embert a börtönbe, ahogy ez a szolga is csinálta. Átélted-e már csak egyszer is, mi az, amit jogosan érdemelnél? Tudod, hogy mit engedett el neked Isten? Bárcsak elengednéd a másik torkát. Hiszen lélegzethez sem tud jutni melletted az örökös kritikádtól. Meg sem változhatnak körülöttünk emberek, mert szóval, tekintettel, hátmögötti beszéddel követelem rajta a száz dénárt. Gondold most át, kikkel szemben van követelésed?

MIT KÍVÁNSZ, MIT TEGYEN AZ ÚR ÉRTED? vasárnap, feb 28 2010 

“Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön!” (Lk 18,41)

Mi az, ami nemcsak téged zavar meg, hanem te is zavart okozol vele? Mindig olyasmi, amivel egymagad nem tudsz megbirkózni. “És sokan rátámadtak, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltozott…” (Mk 10,48). Addig maradj ebben a zavaros helyzetben, amíg szemtől szembe nem kerülsz magával az Úrral; ne istenítsd a józan eszedet. Amikor Jézus megkérdezi: “Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?” – mégpedig ebben a most rád nehezedő, megoldhatatlannak látszó helyzetben, emlékezz rá, hogy Ő nem a megszokott módon, hanem a maga természetfeletti módján munkálkodik.

Nézd, mennyire határt szabsz az Úrnak, ha csak annyira emlékezel vissza, amennyit a múltban tehetett érted: tovább sohasem jutottam ennél, és nem is fogok soha – ennek következtében nem is kérjük tőle, amire szükségünk van. Nevetséges arra kérni Istent, hogy ezt megtegye – mondod. Ha valami lehetetlen, éppen azért kell kérnünk. Ha nem lehetetlen, akkor nem is igazi nehézség. Isten kész megtenni a teljesen lehetetlent.

Ez az ember visszanyerte a látását. Neked az a leglehetetlenebb, hogy annyira eggyé legyél az Úrral, hogy semmise maradjon meg régi életedből. Ő kész megtenni, ha kéred. De el kell jutnod odáig, hogy hiszel benne, a Mindenhatóban. Nem abban kell hinned, amit Ő mond, hanem benne magában. Ha csak azt vizsgáljuk meg, amit mondott, akkor soha nem fogunk hinni. Amikor a valóságban meglátjuk Jézust: Ő megteszi a lehetetlent – olyan magától értetődően, mint ahogyan lélegzetet veszünk. Verejtékes küzdelmünk saját szívünk makacs ostobaságának következménye. Nem akarunk hinni, nem akarjuk felégetni a hidat magunk mögött, inkább gyötrődünk.

Következő oldal »