ÁRON VÉTETTETEK MEG vasárnap, jan 31 2010 

“Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái.” 1Korinthus 7,23

Lehet, hogy Isten megszabadított már a bűn szolgaságából, a törvény rabságából, de vajon megszabadíthatott-e már az emberszolgaságtól?! Mérhetetlenül szolgái vagyunk az embereknek. Nem merek bizonyságot tenni, nehogy azt mondják, micsoda elmaradott ember ez. Hitre jutásom előtt attól féltem, rám is azt mondják majd, hogy ez is megzavarodott. Aztán ezen is túljutottam. De még mindig érdekelt, hogy egyes hívők mit szólnak hozzám. Ez is szolgaság! Jó volna az utolsó szolgaságot is lerázni magunkról, és azt mondani: ha mindenki azt mondja is, hogy nem, de az Úr azt mondja, hogy igen, akkor bátran megteszem. Jézus megszabadított, de hogy szabad vagyok-e, az más kérdés. Kell-e nekem az Ő szabadsága? Vajon nem kötelezem el magam újra a szolgaságnak igájával? Milyen borzasztó egy olyan ember, aki szolgál, Igét hirdet, és szolgája azoknak, akikhez beszél. Várja a tetszésnyilvánítást. Hogy néznek rám, tetszik-e, amit mondok? Az emberszolgaságnál is nagyobb, amikor a saját énemnek vagyok a szolgája, és a magam akaratát csinálom. Amíg megvan makacs, kemény akaratom, addig a saját életem, saját hiúságom rabszolgája vagyok. Vajon nem csinálsz-e olyan dolgokat, amikről tudod már, hogy Istennek régen nem tetszenek? De hiúságból csinálod, azért, hogy másoknak tessél. Jézus mindentől megszabadított, de megvan a lehetőségem, hogy magamat kötözzem meg. Óriási dolog, hogy a szabadságot nem kell kiharcolnom, Jézus megtette a kereszten. De megállnom nekem kell benne!

Reklámok

HOL A SZABADSÁG? vasárnap, jan 31 2010 

“Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” 2Kor 3,17b

A hívő élet, a Jézus Krisztus követése mindig kényszer nélküli élet. Ahol kényszerek vannak, ott már nincs az Úr lelke. Szabad vagy-e már a kívánságok rabságától? Ne kívánd azt, ami a másé! Nem csak anyagi dolgokra gondolok. Lehet kívánni a másik ember szolgálatát, kegyelmi ajándékát. Nem annyit jelent, hogy nem kívánom, tudom kívánni, de van lehetőségem arra, hogy ne kívánjam, mert szabad vagyok. Sokféle formája van a kívánság bűnének. A testem szolgasága is bűnre kötelez. A has szeretete, a lustaság kívánsága, a kényelemszeretet. Olyan jó, amit a Római levél mond, hogy nem vagyunk adósai a testnek. Sok hívő embernek “törvényszaga” van. Kellemetlen levegő: ezt nem szabad, azt nem szabad. Akit még ez leng körül, nem szabadult meg a törvény szolgasága alól. Sok minden, amit törvényből teszek, nem jó másra, csak a test hízlalására. Ez a test dicsekedése, és rögtön a másik ember ítélése is. Ahogy törvénnyé tettem, már ítélem a másik embert, ha nem úgy csinálja, mint én. Rettenetes, ha Isten hívő gyermekei újra alákerülnek a törvénynek, holott egyszer már megszabadultak. A törvény a személyes kapcsolat helyettesítője. Neked nem törvényre van szükséged, hanem Krisztusra. Szabadulj fel az elvek alól. Amit neked mond az Úr, azt ne vonatkoztasd másokra. Amíg ez az elvszerű levegő vesz körül, addig a körülötted élők nem Jézussal, hanem egy hívő szabállyal találkoznak. Jézus egy Vele kapcsolatban levő, Vele járó, szabad, boldog emberré akar tenni. Olyanná, aki Ura irányítása alatt teljes szabadságban él.

A SZABADSÁGBAN… ÁLLJATOK MEG vasárnap, jan 31 2010 

“Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával!” Galata 5,1

Minden embernek komoly vágya a szabadság, mert erre teremtettünk. Ezért próbál az ember mindenféle szolgaságot, erőszakot lerázni magáról. Isten saját képére teremtett bennünket. Nem külsőre nézve. Akkor mi az Ő képe bennünk? Hisz belülről még kevésbé hasonlítunk reá. Egyetlen dologban teremtettünk Isten képére. Abban, hogy döntési szabadságunk van. Tavasszal a fának virágozni kell. Nem mondhatja, hogy ebben az évben nem virágzom. Az embernek van lehetősége arra, hogy nemet mondjon Istennek. Az ember akarati szabadságát arra használta fel, hogy Isten ellen döntött. Mi a megtérés? Az, hogy szabadságomat arra használom fel, hogy Isten mellett döntök. Isten társat szerzett magának az emberben. Ezért nem vette el a szabadságát. Amikor az első ember engedelmeskedett az Ördögnek, akkor nem szabadságra jutott, hanem szolgaságra. Az Ördög nem szabad embereket akar, hanem olyanokat, akiket leigázhat. Egészen más az Isten uralma, mint a Sátán uralma. Ez alatt az uralom alatt már nem dönthetek, már muszáj azt tennem, amit nem akarok. Cselekvési kényszereim lesznek, csinálom, amit nem is akarok. Beszédkényszerek: mondom, amit nem is akartam. Gondolatkényszer, mert belekerültem egy szolgaságba. Azért kell Jézusnak megszabadítani, mert az ember eladta magát. A “szabadság” annyit jelent, hogy nem “kell”, hanem “szabad”. Állj meg a szabadságban, hogy kényszer nélküli, boldog, szabad életet élhess!

IGAZGYÖNGYÖKET KERES vasárnap, jan 31 2010 

“Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres.” Máté 13,45

Nem olyan régen lett világossá számomra, hogy Jézus Krisztus, mint kereskedő, keresi a drágagyöngyöket. Akkor, életemben először gondolkoztam azon, hogyan is lesz a drágagyöngy. A természet törvényei nagyon sokszor beszélnek nekünk Isten törvényéről. A drágagyöngy úgy lesz, hogy valahol a tengerfenéken a kagylóba egy kicsi piszok kerül, és az izgatja a kagylót. Körülizzadja, körülvérzi azt a kicsi piszkot, ami belekerült, és így képződik a gyöngy. Az Isten szíve és szeretete a kagyló. Amikor Jézus lejött erre a földre, erre a piszkos tengerfenékre, és a Gecsemánéban magára vette a bűnt, a szennyet, akkor kezdett el izzadni, vérezni. Emlékeztek, hogy a Gecsemánéban annyira gyötri a bűn, hogy ott már kéz érintése nélkül vért izzad? Amikor azt mondja: “Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem ezt a pohárt” (Lk 22,42), a világ bűnétől irtózott. Akkor kezdett el szenvedni a gyöngykagyló, és így keletkezett a drágagyöngy: az új élet, az a ragyogó fehér ruha, ami csak azoknak van, akik Jézus Krisztust megváltójuknak vallják. Szeretném megkérdezni, drágagyöngy vagy-e már?! Jézus Krisztus szeretete, szenvedése, halálos kínja ott a kereszten körülölelhette és körülvehette-e már az életedet? Vajon hogy lát téged az Úr? Rajtad van-e már a ragyogó gyöngyruha? Engedted-e, hogy Isten szeretete elfedezze az életedet? Az Ő országában, az Ő színe előtt csak ebben a gyöngyruhában lehet megjelenni. Jézus Krisztus ma is keresi azokat az embereket, akik elfogadják a kegyelmet, a meg nem érdemelt szeretetet.

AZ “EMBER”! vasárnap, jan 31 2010 

“Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.” Róma 5,19

Az ember mindig, mindenen keresztül Istent kereste. Csak Isten és ember között ott volt egy nagy fal: a bűn. Hadd mondjam örömmel, hogy Isten talált egy Embert, Akiről úgy mondja az Ige, hogy engedelmessége áthatolt ezen a bűnfalon. Amikor Isten azt kérdezte: “Kit küldjek el, és ki megyen el nékünk?” – elhangzott az engedelmes felelet: “Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a Te akaratodat.” Nézd Jézust, akinek a szeretete áttört minden akadályon, Aki azért jött erre a földre, hogy érted és értem életét adja. Ő az egyetlen Ember! Nézd a Golgota történetének a véres áttörését. Miért volt véres a keze, a lába, a homloka? Miért kellett ilyen irtózatos tusával áttörni az áttörhetetlen akadályt? Miért kellett kimondani a Golgota keresztjén Jézusnak: “Miért hagytál el engemet?” Érted és értem. Ez a szó, hogy Ádám, annyit jelent: ember. Az első Ádámhoz tartozol? A bűn embere vagy? Beleszülettünk ebbe az életbe mindnyájan. De vajon megragadtad-e már a mentő kezet, a második Ádámét, Jézusét?! Átformálhatott-e már Jézus új emberré, Isten emberévé? Olyanná, akiken keresztül az üdvösség sokakhoz eljuthat. János evangéliuma elején van egy mondat, ami hónapokon keresztül beszélt velem. “Volt egy Istentől küldött ember” (Jn 1,6). Ez az egyetlen vágyam ebben az életben: Istentől küldött emberré lenni. Ha életed jó részét eltékozoltad is már, de engeded, hogy Jézus megváltson, Istentől küldött emberré lehetsz. Ragadd meg a felkínált lehetőséget, amíg lehet!

KIVEL VAGY? vasárnap, jan 31 2010 

“Aki velem nincsen, ellenem van!” Máté 12,30a

Kinek a kezében vagy fegyver, nem csak a családodban, hanem a munkahelyeden, ott, ahol élsz? Isten ezt fogja egyszer számon kérni tőled. Kétféle emberről beszélt már az Ige. Olyanokról, akik Isten kezében voltak eszközök, és olyanokról, akiket a Sátán használt fel a maga céljainak elérésére. Ne gondold azt, hogy te középen állsz. Olyan ember nincs, aki sem nem árt, sem nem használ. Harmadik fajta ember nincs! “Aki velem nincs, ellenem van” – mondja az Ige. Ma döntsd el, hol állsz, Vele vagy ellene vagy? Mondottuk, hogy a háborúban egy emberi élet semmi. De az a semmi élet egy anyának és apának a fia, és számukra a legnagyobb érték. Isten Atya, akinek éppen te vagy a gyermeke. Azért keres, mert szeret. Hadd említsek három példázatot a Bibliából. Az elgurult drahma, az elveszett juh és az elveszett fiú példázatát. A drahma arról beszél, hogy Istennek szüksége van rád. Az elveszett juh csak arról, hogy hiányzol Neki. Az elveszett fiú arról beszél, hogy szeret az Atya, hogy visszavár az Atya, mert pótolhatatlan vagy a számára. A példázatbeli atyának nem volt szüksége erre a fiúra, voltak neki béresei, fia is volt másik, mégis hazavárta, mégis kitárt karral futott eléje, mert szerette. Minden fájdalom azért van ezen a földön, mert az ember elszakadt Istentől, és nagyon egyedül van. Hiába nyújtja kezét egy másik ember felé. Semmi más értelme nincs a szerelemnek, a házasságnak, minthogy olyan valakit keresel, aki megért és szeret. Hadd mondjam a legnagyobb parancsolatot: “Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből.”

KINEK A SZOLGÁJA VAGY? vasárnap, jan 31 2010 

“Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok ma-gatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái.” Róma 6,16a

Istennek azért érték egy ember, és azért is keresi, mert az ember nagyon sokat is árthat. Gondoljunk a Biblia történeteire. Volt egy ember, akit úgy hívtak, hogy Ákán. Anyagiassága miatt sok ember pusztult el a háborúban. Elrejtett egy babiloni köntöst, kétszáz siklust és egy aranyvesszőt. Miatta kellett Istennek megvernie egész Izráelt. Nézd meg Sámsont, akit szülei Istennek szántak, és akit Isten csodálatos erővel ruházott fel, de paráznasága miatt engedetlenné lett, és rajta keresztül pusztultak el sokan. Amikor megmozdította a ház oszlopát, a ház alatt maradt egy sereg filiszteus, és az ő élete is. Nézd Júdást! Egy ember, aki évekig Jézus mellett élt, szeretetét, bizalmát élvezte, és árulóvá lett. Az ember az a fegyver, akin keresztül Isten vívja a harcot, és a Sátán vívja a harcot. Vajon gondolkoztál-e már azon, hogy micsoda lehetőségek vannak egy ember életében? Mi lett volna, amikor Isten Wrede Matildot hívta a szolgálatra, és nem akart volna menni? Mi lett volna, ha azt mondja: jobban szeretnék bálkirálynő lenni, és csodáltatni magamat. Ha fiatalon nem adta volna oda engedelmesen az életét, milyen sok fogoly maradt volna örökre rab. Milyen sok ember nem ismerte volna meg a szabadulás útját, és jutott volna kárhozatra. Mi lett volna, ha egy nagy evangélista, akit Isten azzal áldott meg, hogy emberek százai hallják rajta keresztül az evangé-liumot, azt kérdezte volna: miért pont én menjek, miért nem más?! Vizsgáld meg az életedet, kinek vagy, és kinek akarsz a szolgája lenni?!

FELISMERED-E ELHIVATÁSODAT? vasárnap, jan 31 2010 

“Elválasztva Isten evangéliumának hirdetésére” (Róm 1,1).

Elhivatásunk elsősorban nem arra irányul, hogy szentté legyünk, hanem hogy az evangéliumot hirdessük. Az a legfontosabb, hogy felismerjük: Isten evangéliumának maradandó valóságként kell megvalósulnia. A valóság nem az emberi jóság vagy szentség, sem nem a menny vagy a pokol: a megváltás a valóság! A keresztyén munkásnak életbevágóan szüksége van arra, hogy ezt felismerje. Nekünk, mint munkásoknak, ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a megváltás az egyetlen valóság. A személyes szentség már következmény és nem ok. Ha hitünket az emberi jóságra, azaz a megváltás következményére alapozzuk, akkor ha jön a próba, összeroppanunk.

Pál nem mondta, hogy magamagát választotta ki, hanem hogy “…az Istennek tetszett, aki elválasztott engem…” (Gal 1,15). Pál nem volt túlérzékeny a jellemét illetően. Amíg szemünk a magunk tisztaságára tapad, addig nem juthatunk közelebb a megváltás valóságához. Sok keresztyén munkás azért törik össze, mert inkább a maguk fehérsége után vágyódnak, mint Isten után. “Ne kívánd tőlem, hogy életem szennyes volta miatt kelljen foglalkoznom a váltság nyers valóságával; azt hiányolom: tegyen Isten valamit azért, hogy kívánatosabbá legyek saját magam előtt.” Ha így gondolkozom, elárulom, hogy Isten evangéliumának valósága még nem is érintett meg engem; ez nem fenntartás nélküli átadás! Isten nem tud addig megszabadítani, amíg csak a magam jelleme érdekel. Pál nem gondol önmagával; fenntartás nélkül átadta magát arra az egyetlen célra, amire Isten kiválasztotta, hogy hirdesse Isten evangéliumát (vö. Róm 9,3).

AZ ENGEDELMESSÉG DILEMMÁJA vasárnap, jan 31 2010 

“És Sámuel nem merte megjelenteni Élinek a látomást” (1Sám 3,15).

Isten ritkán szól hozzánk megdöbbenést keltően, de sokszor olyan úton, amit könnyen félremagyarázunk és ezt mondjuk: “Csodálnám, ha ez Isten szava lenne!” “Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem” (Ézs 8,11) – mondja Ézsaiás, azaz nyomasztó körülmények által szólt az Úr hozzá. Semmi sem érint minket igazán, csak ha maga az Úr szól. Felismerjük-e a kezét, vagy csak a véletlennek tulajdonítjuk a dolgokat?

Legyen ez a magatartásod: “Szólj Uram” (1Sám 3,9) és életed eseménydús regénnyé lesz. Bármikor szorongatnak a körülmények, mondd ezt: Szólj, Uram! Jusson időd az Úrra való figyelésre! A büntetés rá akar vezetni, hogy magamtól is ezt mondjam: “Szólj, Uram!” Emlékezz vissza arra, amikor Isten beszélt veled. Elfelejtetted mit mondott? Talán a Lukács 11,13 vagy 1Tesszalonika 5,23 volt a szava? Figyelés közben finomul a hallásunk és – mint Jézus – mi is mindig halljuk majd Istent.

Elmondjam-e az én “Élimnek”, amit Isten megmutatott nekem? Ez az engedelmesség dilemmája. Engedetlenné leszünk, ha a műkedvelő gondviselés szerepében meg akarjuk kímélni Élit – vagyis a legjobb embert, akit ismerünk. Isten nem bízta meg Sámuelt azzal, hogy szóljon Élinek; neki magának kellett ezt eldöntenie. Lehet, hogy sérteni fogja Élit, amit Isten mondott neked róla, de ha távol akarod tartani mástól a szenvedést, ez akadály lesz közted és Isten között. Ha a jobb kéz levágását vagy a szem kivájását akarod megakadályozni, csak saját károdra lesz.

Ne kérj mástól tanácsot olyan dologban, amelyben Isten tőled várja a döntést. Ha mégis megteszed, majdnem mindig a Sátán pártjára állsz. “Azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel” (Gal 1,16).

SZINTE HIHETETLEN, HOGY VALAKI ENNYIRE TUDATLAN vasárnap, jan 31 2010 

“Kicsoda vagy, Uram?” (Csel 26,15)

“Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem” (Ézs 8,11). Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven: nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.

Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. – “Tudom már, ezt kell tennem!” Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét. Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk. Ha nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt. Ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük, szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. “Megdorgálta őket és ezt mondta: Nem tudjátok, milyen szellem van bennetek” (Lk 9,55). Az 1Korintus 13 írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme. Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki? Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert az nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét. Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk. De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez? “Hogy teljesítsem a Te akaratodat, ezt kedvelem, én Istenem” (Zsolt 40,9).

Következő oldal »